Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Csehy Zoltán: Lapok egy égő partitúrából (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES A zenei szerkezet pókhálószakadását és nyújtását jól érzékelteti a „ringva / ringa-ringatózva /inga” szakasz, mely hangvesztéses technikával és hangbővüléssel egyaránt él. A folytatásban a harmonikus alapmotívumok már csak emlékreminiszcenciáknak hatnak, miközben tengelyjellegük megőrződik az értelemtulajdonítás során. E szegmensben a belső artikulációban nagyobb szerepet kap az elrajzolás-torzítás technikája, melyről Webern kapcsán Somfai László ír az első bagatellről szóló elemzésben: a hangszín dramaturgiájának köszönhetően „a másodperc-töredékek alatt megváltozó helyzetek, érzelmi átalakulások ideges tempója” kezd eluralkodni a zeneművön.18 Ez az elrajzolás-torzítás a Weöres- költemény mágikus négyzetének torzulásában éri el a csúcspontját, ott válnak teljesen hierarchizálatlanná és egyenrangúvá az egyes elemek, miközben a melodikus gerinc visszaállíthatatlanul elferdül. A legfinomabb elrajzolás-mechanizmusok a magánhangzói minőségek megváltozásaiból adódnak a harmadik tétel közepén: „alma álma elme álma alma” Ez a szakasz ugyanakkor, ahogy a mágikus négyzet minden egyes sora, visszafelé olvasva is önazonos marad (A B C B A). Ligeti egy újabb szép hasonlatával élve, ez a szakasz afféle „kifordított kesztyű” struktúra: ha kifordítunk egy jobbkezeset, azonos lesz a balkezessel és fordítva .19 Hangokra bontva öt elem kombinálódik itt kötött sorrendben: az alma szóhoz viszonyított változások minimálisak, és mindössze három elemmel leírhatók: 0000 1000 2002 1000 0000. A szakasz a negyedik tétel elején tér vissza, csonkulva és csattanóval. Itt a szöveg kilép a homonim karakterű modulációból (az értelmi kontroll alatt permutált motívumsejtek rendszeréből), és az ismétlés asszociatívvá válik, hiszen a szövegtest immár csak a legminimálisabb egységeket örökíti át, érzékeltetve azonban (az alma szóhoz viszonyítva) a szabályos fogyatkozást (0000 1000 2002 34052-4,3,2, 1): n * 18 Somfai László: Anton Webern: I I Hat bagatell vonósnégyesre, op. 9, 1911-1913. In Kroó György (szerk.): Miért szép századunk zenéje? Budapest, 1974, Gondolat. 111. 19 Ligeti György: Webern harmóniavilága. In uő: Válogatott írásai, i. m. 123. 25
