Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Tóth László: „Gyötrődve meg nem járt utért..(esszé)
A TITOKZATOS WEÖRES 0 Tóth László „Gyötrődve MEG NEM JÁRT ÚTÉ RT... „Nézés gyötrődve meg nem járt utért elindul bennem, mi megállt az ősidőben.” Weöres Sándor Momcsilo Nasztaszijevics-fordítása - Nézés, 5. A „TERMÉSZET SZERINTI MESTEREK” ÉS TANÍTVÁNYAIK A mai magyar költészet egyik mélyen rangján alul értékelt s egyes kánonok érdeklődésén és érdekein kívül eső, igazából egyetlen csoporthoz sem csatlakozott alkotójától, Szepesi Attilától tudom, s erről a kivételesen őt Centrumba helyező költészeti folyóirat, a Parnasszus legújabb, 2013. tavaszi számában megjelent interjúban is beszél, milyen fontos szerepet játszott indulásában Weöres Sándor: az ő költészete, figyelme. Még az 1960-as évek első óráiban történt- Szepesi tizennyolc-tizenkilenc éves volt akkor -, amikor első verseit próbálgatva s azokhoz és majdani önmagához a magyar és a világirodalom nagyjainak műveiből keresve mintákat, hogy főleg Weöres költészetében talált rá a poézis egyik meghatározó világrészére. Majd fogta magát, és- 1961-ben - akkori, Törökvész úti lakásán is fölkereste az 1948-as kommunista fordulat utáni hivatalos magyar irodalomból kitagadott, s ekkor már közel másfél évtizede hallgatásra ítélt költőóriást (akinek 1958-ban kénytelen-kelletlen engedélyezett válogatott verseskötete is jellemző módon A hallgatás tornya címet kapta), aki a legnagyobb természetességgel és készséggel fogadta otthonában a verseivel kopogtató ismeretlen fiatalembert. A történet két szempontból is érdekes lehet: egyfelől ugyanis azt bizonyítja, hogy a hatalomnak igazából sem az időben, sem máskor nem sikerülhetett eltakarnia a szolgálatát megtagadó írókat, költőket, akik müveikkel, azok esztétikai színvonalával és morális tartásukkal továbbra is a messzeségek felé elirányító világítótoronyként szolgáltak az erre a szerepre kiemeltek és kijelöltek helyett. Másfelől viszont Szepesi Attila Weöresről szóló története arra is hiteles példa, hogy mestere mennyire nem volt soha nagysága elefántcsonttornyának foglya, mint ahogy a hivatalosságok oly nagy előszeretettel igyekeztek ezt rábizonyítani, s mennyire figyelt a maga körüli világ legapróbb eseményeire, legészrevétlenebb jelenségeire is. Egyébként is köztudott, hogy Weöres mennyire rajta tartotta a szemét a pályakezdő fiatalokon is. (E vonatkozásban rajta kívül Szepesi még az akkoriban szintén egy évtizedre a hivatalos magyar iro7
