Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - Szerzőink

KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN

„Azaz Weöres számára a szó, a nyelv az a létminőség volt, amely képes megidézni az ember és világ, a szellem és anyag ősegységét, az »emberfeletti áramok«-at, a kedves bölcselői és barátai (Jung, Várko- nyi Nándor és Hamvas Béla) ihlette »teljes fényű ősi létet«.”

Tőzsér Árpád: Tündérsíp és varázsfuvola

„Ha évekig cserélgeted a nappalt az éjszakával, előbb-utóbb rádköszöntenek ezek az állapotok, megmondta a volt kollégám is, Józsi. Aki hülye időpontokban és helyeken alszik, ne csodálkozzon, ha itt-ott összefolyik a két vödör tartalma - összegezte a tanulságot az egyik éjszakai műszak után. Egyikben a megtörtént, a másikban a megálmodott események cseppfolyós maradványait cipeljük magunkkal - tette hozzá, miközben kipiszkált valamit hosszú és csontos orrából.”

Veres István: Dandaranda