Irodalmi Szemle, 2013

2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Haklik Norbert: Eleven embercomb, avagy Kabdebó Tamás a nyelvtükrök között (tanulmány)

MULTIKULT]

ÉS KISEBBSÉGI

KONTEXTUSOK

tudatosítva. Néhány példát idézve: a passaui templomok „javát javában restaurálják” (240.), a Vatikánt őrző, az alakulat jellegzetes fegyverét éppen nem viselő svájci gárdista „alabárdolatlan” (476.), a Görgey-érdemrenddel kitüntetett Dunai Szendrő Gáspár a Kossuth-érdemrend és a sajátja értékkülönbségéről morfondírozva ekképpen ír: „még most sem tudom, melyik érdemrend az érdemesebb” (403.). Csendes Igrity szélütésének következményéről szólván ekképpen fogalmaz a szerző: „bal kezének készségét elvesztette” (335.), Martinovics kivégzésének kapcsán pedig ezt olvashatjuk: „a Vérmezőn utolsót sikolt egy kisiklott apát”. (573.)

És ide kívánkozik a Danubius Danubiáb&n fellelhető hasonló nyelvjátékok talán legremekebbike, amely mindamellett, hogy a haza szó különféle jelentéseivel játszik el, a Kabdebó-hős Dunai Szendrő József (s egyúttal a szerző) élethelyzetét is oly drámai sűrűséggel foglalja össze, hogy akár a híres Tamásiidézet („Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”) emigrációs lét ihlette párjának is tekinthetjük: „Az otthon ott van, ahol a fészek van. De a haza? A haza néha úgy elmegy hazulról, hogy az otthon maradottak a számkivetettek.” (172.)

Az eme tanulmányban megidézett példák azonban mintha azt bizonyítanák: a hazából kivetettség nem kell, hogy feltétlenül a nyelvből való kivetettséghez is vezessen. A kétnyelvűség a nyelvhasználat tudatosságának fokozásával, a folyamatos kódváltás folytán a nyelvi elemzőkészség természetessé tételével, valamint az egymás mellett működő nyelvek közti játék lehetőségének megteremtésével olyan eszközökkel is gazdagíthatja az írói nyelvhasználatot, amelyek az egynyelvű alkotó számára csak korlátozottan hozzáférhetőek. Mint láthatjuk, az emigráns élethelyzetből fakadó kétnyelvűség, körülmény jellegén túlnőve, akár a stilisztikai értéktöbblet eszköztárává is nemesülhet.

52