Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - Varga Imre: Reggelnapló 6-7. (próza)

Jó, ez magánügy.

S az is, hogy ez a hét a pihenés jegyében telt. Bár megrázó megújulásról nincs tudomásom, de ettől még létezhet legbelül, a rejtekemben.

Támogatást kérni-koldulni a kézirataim megjelentetésére?! Inkább maradjanak a fiókomban! Maradjanak-e?

A panaszos hang után mégis visszatalálok a munkához: a prózáimon dolgozom. A sikernek, vagy a fióknak, vagy egyiknek sem, majd elválik.

Majd Vörösvárra indulok, a szemorvoshoz, ma rendel ugyanis utoljára hosszú nyári szabadsága előtt. A recept készen, már csak meg kell rendelni az optikusnál, majd kifizetni a lencsét, keretet. Budán, a Bécsi úti reformboltban kenyeret veszek, majd irány Szentendre. Németóra. Esti séta a Duna-parton. S nyugtalan, felriadásos éjszaka egy műteremlakásban. Nem épp elfogadó állapot: megállapítom, hogy odakint motor nyöszörög vagy eszement madár sipog. Szóval távolitok, hárítok; védem magam. Ki ellen? Mitől félek? Félelem-e ez egyáltalán? Van-e, lehet-e más kívülem?

Jegyzeteim terjedelme összezsugorodott, mintha kifáradnék, zihálnék, s a szabad ötletek sem lennének már egészen szabadok. A szabadságot pedig nem elég akarni. Sőt: épp a meddő akarás választ el tőle. Az elhatározást, a lendületet megújítani minden ébredés után, ennyi talán még tehető.

Elolvasom az idáig írtakat. Börzsönyben ugyanis a vállalt keretnek alig harmadát tudtam szavakkal, mondatokkal betölteni.

Megfontolás, latolgatás, tétovázás, szárazság, önbizalomhiány? Van a reggeli jegyzetelés közben is. Nyugtalanság, türelmetlenség ugyancsak.

Mélyebbre merülni. Középről, zsigerekből, jonfiomfió/ fogalmazni.

Viszont: amiről szeretném, hogy bensőséges maradjon, ne tegyem kirakatba.

Elát akkor miről írjak?

Arról sem érdemes panaszkodni, ha öt (hat) képeslapomnak csak a felére kapok választ. Vili barátom, a fiam, Kocsis Pista (tegnap). Már ez is kisebbfajta győzelem. A német megszerelése is az. Öröm vele foglalkozni. S a reggeli jegyzetelés folyamatossága? Hogy a verseskönyvem kéziratára biztató véleményeket kaptam? Hogy barátságok erősödnek meg?

Bár Pestre utazom, a korai felkelést elhalasztóm (a borús, esős idő miatt, ugye), és most ugyancsak igyekeznem kell, hogy a félkilences járattal elindulhassak. (Piliscsabán átszállás, illetve várakozás.) A sietség, kapkodás viszont eleve csak végszavakra jó.

(S aztán a másfél óra szauna, úszás helyrehozza a délelőttömet, s bár nem szolgáltam meg, írással semmiképpen, erőt, lendületet ad a nap másik felére. Ma ez a kényeztetés. Tegnap a lepénysütés volt.)

Kertemben termett zöldségeket, nagy uborkatököt viszek a lányoméknak. Emberpró- bálóan nehéz tőlük a táskám.