Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - Z. Németh István: Záró; Zéró (versek)
Z. NÉMETH ISTVÁN ZÁRÓ A zenegépben egy lázadó szenegáli törzsfőnök arcába csapódik épp a légzsák, mikor körmöm az ön tálcájához ér, Miriam. Igen, elfogyasztottam jó pár évet e légszennyezett nagy földi ájulatban, s egykor pici férgek áldják majd odalenn nevemet. Mi a szart kerestem én ebben a neonfényes báli takonyban, mondja? (Egy nagy úr vendége volt, mondja Miriam szemlesütve.) Tudom. És ez a muzsika most mennyire bejön, bár mesSze negál. Jobb lábamat töri a rohadt cip- ő, de ez ne zavarja az ön hüvelykujját, mikor a húszeuró- sból lassan visszaad, csók’lom zúzáját. ZÉRÓ eltört régi ének raktárában kutatok, sikerélmény kéne kávészemnyi. palackba zárt, égő rámmeredt tekintetek fókuszából hirtelen kipattanok. jó lenne most, mit egykor eldobáltam, felpróbálnám kinőtt éji köntösöm, érvek, miket védtem körömszakadásig, torz bagolyként rendben rámhuhognak. nincs kenőcs, mi enyhítse szenvedésem, nincs varázsló újjá tenni régi énem. por száll, pókháľ fojtón megfeszül, temessetek el, leomló múltdarabkák. 55
