Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - CIGÁNY UTAK - Takó Annamária: „Nincs semmi, csak a lépések” (tanulmány)

CIGÁNY UTAK.

1 D. Magyari Imre: A magyarországi cigány irodalom (hiánya) a reprezentatív irodalomtörténetekben. Forrás. 2012/9. 92-104.

2 Uo. 97.

D. Magyari Imre közelmúltban megjelent tanulmánya1 is ezt a problémakört járja körül; ő a cigány irodalom mellőzésének egyik okaként az akkoriban éppen zajló paradigmaváltást hozza fel. A cigány írók a 60-as évek második felében léptek színre, ebben az időben kezdik el kiépíteni kulturális, irodalmi intézményeiket, vagyis ez a kisebbségi irodalmi élet intézményesülésének első szakasza. Elsősorban a Choli Daróczi József szerkesztette Rom Som című lapban publikálnak a 70-es években induló cigány származású írók, költők (1975-1978; majd 1995- től újraindul a lap). A születőfélben lévő új szemléleti tradíció, vagyis a „prózafordulat” kifejezéssel fémjelzett paradigma, ekkoriban vált dominánssá. Sarkosan fogalmazva, a paradigmaváltás fogalma elhatárolja egymástól a világszerű elbeszélésmodel- leket (ide sorolhatók a cigány írók művei) a nyitott jelentésrendszerű szövegszerűség poétikájától2 (a „Péterek” által meghatározott poétika). A kritika és az irodalomtudomány elsősorban erre az új beszédmódra reagált. A cigány írók fellépésével pedig tulajdonképpen nem jött létre új narratíva, hiszen egy olyan hagyományirányzathoz csatlakoztak, amely abban az időszakban kezdett háttérbe szorulni. Arra azonban már kevésbé reflektáltak, hogy ezek az alkotók egy éppen teremtődő irodalom, a cigány irodalom alapjait teszik le. Az alapvetően szóbeliségre épülő hagyomány mellett tehát kezdenek megjelenni szépirodalmi alkotások is; ezek pedig nem a cigány orális hagyomány rögzítését tűzték ki célul, hiszen akkor pusztán a hagyományok megkettőződését szolgálták volna. Ezekkel az írásokkal szövegek jöttek létre. Irodalomtudományi közhelynek számít, hogy a szöveg csak a befogadás által, vagyis különféle értelmezői aktivitások sorában létezik. Erről mintha megfeledkeznének a cigány irodalmi alkotások megközelítésénél; a szövegek általában megrekednek az ábrázolás-esztétikai, valamint a pozitivista irodalomszemlélet vizsgálati terében.

34