Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Pethő Anita: Szindbád rendszert vált(h)a(t)na (Szászi Zoltán Zimankó és a Város Szíve című kötetéről)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK az életében meghatározó nőkkel kapcsolatos élményeinek felidézését, és egy másik történetet írni, amelyben például Pumpel Etelka lehetett volna a központi szereplő, hiszen a Zimankó és a Város Szíve is tulajdonképpen az ő hátrahagyott feljegyzéseire épül. Már csak azért is megfontolandó lenne vagy lett volna a különválasztás, mivel az eddigiekben is többször emlegetett túlburjánzó nyelvezetbe az öregasszony története már csak nagy nehezen gyömöszölhető bele, nem is igen enged ennek az erőszaknak, érzékelhetően transzparensebb itt Szászi regénye, mint a könyv többi részében. Akár szándékolt, akár akaratlan, nem tesz jót a regény összképének, hogy nem képes zárt egész lenni. Nem képes a megidézett mikrovilág egy teljességgel zárt álomburokban létezni. Azok számára pedig, akik a történetközpontú regényeket részesítik előnyben, esetleg hiányérzetet okozhat a már említett bevonódás nehézsége. A regény vége felé, amikor megtudhatjuk, kivel mi történt a rendszerváltás utáni években, nem igazán működik az a hatás, amit ettől a megoldástól várnánk; nem erősíti meg azt az érzést, hogy a szereplőink a regény végére jó ismerőseink lettek, inkább a sorsuk iránti olvasói közömbösségről, érdektelenségről hullhat itt le a lepel. Mint kísérlet érdekes és figyelemre méltó tehát Szászi Zoltán Zimankó és a Város Szíve című regénye, ugyanakkor, ha nem igyekszik mondanivalóját egyetlen szövegbe sűríteni, hanem (legalább) két külön regényre bontja, a szöveg említett problémái halványulnának, míg az erényei (amelyek kétségtelenül megvannak) jobban kidomborodhatnának. (Szászi Zoltán: Zimankó és a Város Szíve. Madách-Posonium, Pozsony, 2012, 176 oldal, 7 €/2600 Ft) 88 □ KEŠIAR ANDREI, FUNCZIK NORBERT: Pozsony (Ligetfnht), viírosközpontterv, 2008
