Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Keserű József: A város és az emlékezet (tanulmány)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET gyünk képesek más szemével látni bizonyos dolgokat. Az Isztambul elbeszélője ugyancsak fontosnak tartja mások nézőpontját, hiszen a városról kialakított képet mások elbeszélései is formálják, nem ritkán azokéi, akik idegenek a városban, s azt csupán kívülről ismerik. „Talán ezért történik meg olyan gyakran, hogy a nyugati utazók városomról szóló írásait nem egy másik ember egzotikus álmodozásaként, hanem saját emlékeimként olvasom” (309.) .Orhan Pamuk mintha azt sugallná, hogy ha a másik - a kívülálló, az idegen - szemével nézünk a városunkra, akkor talán képesek leszünk másképp látni azt, s így megszabadulhatunk az unalomtól, amely időnként hatalmába kerít bennünket, valamint azoktól a kliséktől, amelyek mindig ugyanolyannak (fekete-fehérnek) mutatják a városunkat. Az idegen tekintet segíthet abban, hogy elszakadjunk a rögzült sémáktól, és másképp lássuk azt, ami egyébként olyannnyira ismerős. Például a várost, amely nemcsak egy pont a térképen, egy utalás a történelemkönyvben, egy fejezet az útikönyvben, és nem is csak a megélt élmények helyszíne, s így élettörténetünk elidegeníthetetlen része, hanem közös tér is, amelynek kultúrája, nyelve és történelme összeköt bennünket másokkal. Mégis, mindezek mellett és ellenére ott marad a csendes bizonyosság, hogy úgy, ahogyan én nézem a városomat, nem nézi senki más. Mert végső soron saját magam számára mindig is helyettesíthetetlen maradok. □ CSÉMY KRISZTIÁN: Pozsony (Malomliget/ Mlynské nivy), városközpontterv, 2010 56
