Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Tóth László: Gyorsfénykép a pozsonyi magyar színjátszás történetéhez (tanulmány)

VAROS ÉS EMLÉKEZET jellemezte azt, míg 1918 után, az 1918-1919-es főhata- lomváltást követően egyre inkább a város szlovák jel­lege domborodott ki, mígnem az 1945-1948 közötti erőszakos szlovákosítást, a nem szlovák anyanyelvű és nemzetiségű - német és magyar - lakosság jogfosztá­sát, deportálását és kitelepítését, majd az 1950-1960- as évek betelepítéseit és városszerkezeti átalakításait követően mára - Szlovákia, illetve a Szlovák Köztár­saság fővárosaként is - szinte teljes egészében szlovák várossá vált. Ebből adódóan a pozsonyi magyar nyelvű hivatásos színjátszás 1820-1920 közötti első száz éve is a szüntelen, ám folyamatában meg-megszakadó lét­küzdelem időszaka volt a térnyerésért, helyének meg- leléséért, polgárjogainak megszerzésért. Ha pedig az 1880-1930 közötti ötven esztendőt vesszük, amikor a pozsonyi magyar színjátszás megerősödése ténylege­sen megindult, négy évtizeden belül, váratlanul, egyik napról a másikra elvesztette maga alól a talajt, és tulaj­donképpen megszűnt a létjogosultsága, majd az 1930- as évek végére ő maga is teljességgel felszámolódott. Vagyis elmondható, hogy Pozsonyban - s ez tágabb összefüggésben is ritka - fél évszázad alatt kétszer is nagyszabású nyelv- és kultúraváltás zajlott le (előbb az abszolút többségű német nyelvtől és kultúrától kezdett magának egyre nagyobb tereket elhódítani a magyar, majd annak döntő, s a német részbeni visszaszorításá­val a város szlovák és kis mértékben pedig cseh nyelvi­kulturális jellege erősödött meg, sikeres példát szolgál­tatva „a hely és múlt nacionalizálására”11). Megjegyzendő viszont, hogy a német nyelvű szín­játszás - nyilván az ország: Csehszlovákia német ajkú lakosságának lélekszámbeli súlyánál fogva is - egészen 1945-ig más, kedvezőbb elbírálás alá esett, a német - és más nemzetiségű - színjátszóknak, társulatoknak eleve nagyobb terük és esélyük volt Pozsonyban (is), mint a magyar nyelvűeknek. Miután azonban Csehszlová­kia szétesésével, illetve a Münchent követő első bécsi döntéssel Dél-Szlovákia magyarlakta területeinek je­lentős része visszakerült Magyarországhoz, s az előbb államszövetséggé átminősült Cseh-Szlovákiában, majd az 1939. március 14-ével első ízben önállósult Szlovák 11A dán Peter Bugge fogalmazása; in Mannová, Elena: Pozsony histo­riográfiája. Egy multietnikus város múltjának differenciált bemutatá­sa a 19. és a 20. század politikai fordulatai után. In Czoch Gábor - Kocsis Aranka - Tóth Árpád (szerk.): Fejezetek Pozsony törté­netéből magyar és szlovák szem­mel. Pozsony, 2005, Kalligram Könyvkiadó. 47-61., 52. 39

Next

/
Thumbnails
Contents