Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Gyáni Gábor: A város és az imaginárius történelem (tanulmány)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET távlatában is történelemként hat, idegen világot idéz fel az olvasóban. Amikor összevetjük egymással ezt a két, egyaránt a XIX. század végi, XX. század eleji Nagyváradot a középosztály szemszögéből láttató és az emlékezés szűrőjén át elbeszélő szöveget, feltűnő különbségekre is bukkanunk ugyanakkor velük kapcsolatban. Nagy Endre beállításában Várad az alkotó modern polgári szellem fészke, ahol az alkotó értelmiség teljes jogú szereplőként adja hozzá a magáét a város korabeli közösségi identitásához és így is rögzül a regény jóvoltából e hely történelmi imázsa. Bendáné viszont, aki a város tisztviselő középosztályi elitjét alkotó család tagjaként tekint vissza a múltra, nem egészen ezt a képet sugallja Váradról. Nagy Endre Várad-képében a város és a katonaság, pontosabban a helyi tisztikar állandó, többnyire párbajokban realizálódó feloldhatatlan konfliktusa, ennek a két világnak a kibékíthetetlen ellentéte az egyik uralkodó motívum. Ami azzal az író által nem is igen titkolt sugalmazással párosul, hogy Várad ezek szerinti belső társadalmi megosztottsága az integrálhatatlan katonai jelenlét ballasztjából fakadt. „A katonaság mint egy gyarmatosító hatalom légiója ékelődött a város életébe, külön törvényeknek engedelmeskedett, külön szabadalmai voltak, és folyton élesre fent karddal őrködött a megkülönböztetett presztízsen, amellyel körülövezte magát. A korzón megvolt a külön sarkuk, kávéházban, vendéglőben, színházban elkülönített helyük volt, de így is napirenden voltak az összeütközések.”24 Ennek a beállításnak a személyes hitelét növeli, hogy az emlékező-narrátor végül maga is a tisztekkel való súlyos konfliktusa miatt döntött úgy, hogy végérvényesen elhagyja a várost. Merőben másmilyen emlékek szervezik Bendáné emlékező narratíváját. A szerzőnő, aki - nővéreihez hasonlóan - katonatiszthez megy férjhez, nem éppen így emlékszik a tisztek társadalmi mikrovilágára. Mellékesen említi ugyan, hogy a civilek és a katonatisztek külön társasági életet vittek a városban,25 nincs azonban úgy tudatában a váradi középosztályi világ végletes belső megosztottságának, mint az újságíró Nagy 21 Nagy Endre: i. m. 34. 25 Például: „Akkoriban Nagyváradon, ha egy lányos házhoz katonák kezdtek járni, a civilek elmaradtak. És fordítva. Nem tudnám megmondani, miért, de így volt.” Egy váradi úrilány. 47. 19
