Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - „Novaközi” állapotok. Beszélgetés Kálmán Gábor Nova című kötetéről
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK ból sejti, hol jár? Vagy most elárultam magam, és teljesen pontosan ki vannak jelölve az idősíkok? O B. A. Amikor először találkozik az ember a Štrofeková névvel, és kiderül, hogy az tulajdonképpen nem egy személyt jelöl, hanem legalább hármat-négyet - számomra voltak ilyen elcsúszások. Más szereplőknél is hasonlóan éreztem a névörökléssel... De azt gondolom, hogy az idősíkok egymásra csúsztatása szándékos, mert pontosan arról szól, hogy igazából mindegy, a külvilágban milyen idő zajlik, mert van valamilyen saját, belső idő, ami öröklődik a pusztulás ellenére is. Már kocsma sincs, már minden lebomlik körülötte, de ezek a történetek tartják egyben a falut. ■ P. P. Ha nagyon fennkölt akarnék lenni, azt mondanám, hogy talán ebben is az van benne, hogy azért a bizonytalanság, mert nincs előrelépés, nincs haladás. És hogy ez nyilván szándékos a szerző részéről is. O B. A. Bennem meg egy olyan kérdés fogalmazódik meg, hogy ha ennyire referenciális, hogy van második világháború meg szocializmus és van egy mitológiai vonal, ami az átöröklődő, újra és újra ismétlődő történeteket jelenti, akkor valamelyik hamis. Tehát egyszerűen nem tudom elfogadni teljesen ezt a fajta narratívát, hogy akkor kell-e ez az idősíkokra lebontás, a valós idősíkokhoz kötés. ■ P. P. De közben jó is, hogy összejátszatja ezt a történeti időn szinte kívül eső történettípust, és közben vannak nagyon konkrét történelmi hivatkozások, mint hogy mikor jelent meg a Škoda 1203-as kisbusz, ami kerek és szép, ahogy az Ikarus is az, ellentétben a Szlovákiában használatos buszokkal, amik meg kocka alakúak, tehát ezek egy síkon helyezkednek el. Szerintem ezt nem feltétlenül kell nagyon erős kritikai olvasatnak alávetni, éppenséggel lehet, de egyszerűen nekem nem okoztak problémát, jó volt ez a kettősség. • L. I. Zs. Néha valóban tesz gesztusokat a szöveg a történelmi referencia irányába. Meghal az öreg kocsmáros, a fia örökli a kocsmát, aki kidobja a pult alatt babonából őrzött kötelet. Itt például nagyon hangsúlyosan van leírva, hogy egy újsággal dobja ki, és ott „az aznapi címoldalon egy csillaggal díszített távolodó tank legénysége integetve búcsúzott, fejükön és kezükben kincstári ušánka, arcukon kedves, elnéző mosoly, az a fajta, amit csak fegyveres ember arcán látni a fegyvertelennel szemben.” Nehéz nem szimbolikusnak látni ezt a képet: véget ér a szocializmus, becsődöl a kocsma. Viszont mit jelent ez? Miért csődöl be pont a rendszerváltáskor a kocsma? A szimbolikus jelentés, ha van, egyáltalán nem evidens, én meg is akadtam. ■ P. P. Ez egy nagyon egyszerű történelemséma, vagy nem is az, talán csak véletlen egybeesések sora: egyszerűen pont akkor hal meg az apa, amikor kivonulnak az oroszok. Ennyi. Erről nem közöl a szöveg semmilyen intenciót, nem mondja meg, hogy kéne értenünk. O B. A. Ezzel azért vitatkoznék, mert más pontjain a szöveg nem ilyen egyszerű. Ott van például a nemec figura. A szónak az etimológiáját olyan részletességgel bontja ki (nemec: néma, német), és hogy miért ezt a kifejezést használja a germán helyett, hogy én meg nem vagyok megengedő, mert azt gondolom, hogy ha bizonyos pontokon összefüggő utalások vannak, akkor 78
