Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - „Novaközi” állapotok. Beszélgetés Kálmán Gábor Nova című kötetéről
mindazok a motívumok, amelyek utána az egész könyvet végigkísérik, ilyen módon nem nehéz nyitányszerű jelleget venni észre benne; de önálló novellaként, a kötetről leválasztva csak egy eléggé se füle, se farka szöveg lenne, ahol nem tudni, ki beszél, miért beszél, miért így beszél, csak egymással össze nem függő történetek sorjáznak véletlenszerű asszociációs rendben. Akkor teszünk jót tehát szerintem a szövegeknek, ha megőrizzük az összefüggéseket. □ T. Zs. Tehát mégis inkább regény. Anna is említette, hogy vannak ismétlések, ismétlődések a szövegen belül, és nemcsak egyes történetek újra és újra felbukkanását érthetjük ez alatt, hanem olyan utalásrendszert is, amelyben bizonyos elemek olykor szó szerint ismétlődnek, máskor meg új információkat adnak. Két kérdésem lenne ezekkel kapcsolatban. Az egyik, hogy ezek számotokra melyik irányba hatottak: inkább a regényolvasási stratégiákat indították be, vagy éppen ellenkezőleg? A másik: beszélhetúnk-e egy kalap alatt az összes ismétlésről? Vagy van-e olyan, amelyről azt mondhatjuk, hogy ennek prózapoétikai funkciója van, ez viszont valami más miatt íródott le újra? ■ P. P. Én talán aközött tudnék különbséget tenni, hogy van, amikor ugyanaz ismétlődik, és van, amikor ennek a fokozás a szerepe, vagy egy csattanóra fut ki az egész. □ T. Zs. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy amikor mondjuk újra és újra elhangzik, hogy a novának - ami egy bor-, illetve egy szőlőfajta - milyen hatásai vannak a fogyasztókra, mindenki „debil”, „Stiches” lesz tőle, degenerált utódokat nemzenek a férfiak és a többi: ennek az ismétlése egyértelműen prózapoétikai funkció. Az, ÍZLÉSEK ÉS POFONOK hogy Tomáš néniről és Tomáš bácsiról egyszer már az elején megtudjuk, hogy a nénit az árnyékszékben találták meg egy alkalommal, és ezt viszonylag részletesen elolvashatjuk, később egy (vagy akár több) említés szintjén a motívum visszatér, én úgy éreztem, hogy ront az összhatáson, ront azon, hogy regényként olvashassuk, hiszen ezt már tudjuk, az ismétlés kizökkent. Ti tettetek ilyen különbségeket? ■ P. P. Egyfelől ezek miatt fogaskerék- szerűen kapcsolódnak egymásba a szövegek: egy történet, ami az egyik helyen nagyon részletesen ki van fejtve, máshol csak utalás szinten köszön vissza, vagy egy előreutalás van, amit később részletesen megtudunk, hogy mi az, emiatt koherens lesz. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ha a szerzőnek van egy jó története - és látjuk, hogy nagyon jó történetei vannak, és nagyon jól el tudja őket mesélni -, akkor ellövi kétszer; rámegy arra, hogy fitogtassa, hogy ezt kétféleképpen is el tudja mondani, picit máshogy. És még egy észrevétel ehhez: annak is nagyon fontos szerepe van, hogy mindig egy kissé változik a nézőpont - ezt Vass Norbert már megírta1 -: ezek az utalások színre viszik azt is, amit a nova bor okoz a tudatban, valahogy így esik szét az egy nagy történet sok kis részletre. O B. A. Egyrészt vannak olyan ismétlések, amiknek az ember, ha összefüggő történetfolyamként olvassa a kötetet, funkciót tulajdonít, és akkor azt gondolja, hogy mondjuk az első szövegnek az enigmatikussága majd feloldódik a szöveg során, tehát akkor elképzelhető, hogy Tomáš bácsi és Tomáš néni valami másik 1 Vass Norbert: Beszélnek sokfélét. Kálmán Gábor Nova című prózakötetéről. http://www.irodalmijelen.hu/node/12329 73
