Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - Varga Imre: Reggelnapló 4. (próza)

Az írás mindig naplopás, egy ilyen naplóé is; ezt a bűntudatot hoztam gyermekkoromból. Kell még valami hasznos is hozzá: kerti munka, favágás, rendtevés, légzésvezetés, jógaoktatás, hogy igazak legyenek napjaim.

Van-e becsülete annak, amit teszek? Tisztelet, pénz, taps, díjak vagy megbecsülés? S kell-e feltétlenül?

Nekem alkotni magában is értékes, s nem a dilettánsok gátlástalanságával az. Versek nélkül kihalna belőlem a zene, s talán meg is fulladnék.

Hiába volnék szakképzett légzésterapeuta.

Udvarom felé tátott arccal, esernyőt tartva feje fölé igyekszik az asszony, hogy örökös késéséből törlesszen egy keveset. Ha most megállna, beköszönne, nyugtázná, hogy megkapta a tegnap átvitt cseresznyét, az ajándék zöldborsót, időt nyerhetne vele. De ő inkább veszteséges marad, hogy mindenki lássa: mennyi a dolga. Az egyiktől nem ér el a másikig, így aztán csupa zavar, nyugodt cselekvés helyett éppen csak fölzajdítja az időt.

O RÉNSZARVAS. 2012 digitális grafika