Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Erdélyi Margit: A mese mint sajátos műfaj (tanulmány)

HOL VOLT. HOL NEM VOLT

funkciókkal. Győzelmük a világrend győzelme, a szabadság győzelme. Szimbolikus terrénumokban élnek, amely rendszerint erdő, ország, pagony, néha kert, gyakran Óperencián túli térség. Szimbolikus az időszámításuk, amit a mesehallgató és meseértő gond nélkül felfog, melyet leginkább talán a heideggeri logikához hasonlíthatunk: „Az idő tehát nem egyéb, mint lefutás, amelynek stádiumai egymással a korábban és a későbben viszonyában állnak. Minden korábbi és későbbi egy mostból határozható meg, amely azonban önmaga tetszőleges.”10

Történeti megközelítésből nézve tény az, hogy a XVIII. és XIX. század nagy igyekezete a rögzített, lejegyzett mesék vizsgálatának intenzitásában a műmeséi beszédmód felé tereli a figyelmet, irodalmasítja a mesét, népdalt, balladát. Ez a kanonizációs folyamat értelemszerűen meghozta a maga eredményeit. Ámde a XX. századot ugyancsak nagyra kell tartanunk, hiszen kutatásaival igyekezett helyreállítani az archeológiái, hermeneutikai, pszichológiai kontextust (Gennep, Propp, Bettelheim, Marie-Louise von Franz munkásságára gondolunk). Persze, továbbra is fennállnak némely teóriák dilemmái, az értékalakzatok variánsai, a rájuk vonatkozó konklúziók sokasága. A végtelen interpretáció lehetősége bele van kódolva ebbe az irodalmi műfajba, az új- raolvasások és újramesélések révén a mese onto- és filogenézise egyaránt végbemegy.

Begyűjtött és szelektált anyagunk kapcsán még egy sajátos dichotómiám szeretném felhívni a figyelmet. A tündérmese két igencsak eltérő megközelítésére gondolok. A műfaj nevét másként is olvashatjuk: fan10 Heidegger, Martin: Az idő fogalma. Budapest, 1992, Kossuth Könyvkiadó. 31.

tasztikus mese, varázsmese, hősmese, kalandos mese, mágikus mese.

Propp strukturalista, formalista tudós, Mesemorfológiiíjában nem annyira a varázsmese definiálásával foglalkozik, hanem azon mesei elemekkel és kritériumokkal, amelyek nyomon követhetők egyfelől a néprajz, azaz a szóbeliség tradíciójában, másfelől az irodalmi művek kanonizációs folyamatában. A létmód összevetései, párhuzamai eltérő paradigmákat vetítenek a mese hallgatója és/vagy a mese olvasója számára, esetünkben a mesetanítás módszertana számára is.

Az említett dichotómia másik fele a Propp-pal csupán a szakirodalmi kompará- ció síkján szembeállítható Bruno Bettelheim. Míg egyikük a folklorisztika és a strukturalista irodalomteória szemszögéből vizsgálódik, másikuk a pszichoanalitikus - gyakran megkérdőjelezett - eszköztárával szövi és láttatja az általa inkább tündérmesének nevezett műfaj értékmintázatát. Az általa nyújtott ismereteknek mégis nagy hasznát veszi a pedagógiai gyakorlat, hiszen részben a szakember, részben a szülő negyvenéves tapasztalati anyagát is feldolgozta Az elég jó szülő

11 12 című kitűnő könyvében. Kis odafigyeléssel olvasva, látnunk kell A mese bűvöletében'2 is alapozódott gondolkodás kiérlelődését és alkalmazhatóságát a gyermeknevelés terén.

Minden ember központi problémájának számít élete értelmének felismerése. Megtapasztalhatjuk, hogy életünk során többször feltesszük magunknak ezt a kérdést, s jobb esetben meg is találjuk rá a megfelelő vá11 Bettelheim, Bruno: Az elég jó szülő. Budapest, 1987, Gondolat.

12 Bettelheim, Bruno: A mese bűvöletében. Budapest, 1975, Gondolat.

47