Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Molnár Miklós: Rövidkék és hosszabbkák (kisprózák)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT hullattak az iszapba. Az iszapból termőföld lett, fű és fa sarjadt belőle, és az új hazát kereső nép jogosan hihette, hogy termékennyé teheti a földet. Munkához láttak hát, és derekasan dolgoztak. Meg is lett a jutalma: a föld gazdagon termett. Amikor több nemzedék verítéke öntözte már a földet, és az új hazára lelt nép egyre inkább otthon érezte magát, egyszer csak lejárt az óriáshal pihenőideje: megrázta a hátát, és alámerült a tengerbe. Vele merült alá az összes fű és fa, vetés és szőlő, liget és ház. Odaveszett az emberek nagy része is. Azok közül is csak kevesen menekültek meg, akik tudták, hogy egy óriáshal hátán élnek. A többiek nem hittek nekik, mert meg voltak győződve róla, hogy nem csupán valódi szárazföldön, hanem Istentől nekik rendelt ősi szülőhonuk- ban élnek. A keveseket, akik ismerték az igazságot, elhallgattatták, börtönbe zárták, kivégezték. Az állítólagos „politikai korrektség” nevében még azt a szót is tilos volt leírniuk vagy kimondaniuk, hogy hal... Példázat a szabad akaratról „Elhatároztam - mondta az egér -, hogy szeretni fogom a sajtot. Mondanom sem kell, hogy ilyen fontos döntést csakis az érett megfontolás kellő időszaka után lehetséges meghozni. A szóban forgó matériának megvan ugyan a maga közvetlen, ám nehezen meghatározható esztétikai vonzóereje, ez azonban csak pallérozott egyének számára nyilvánvaló. Hogy csak egyetlen példát említsek: az otromba rókából olyannyira hiányzik a finom megkülönböztetések képessége, hogy a sajtnak még csak közelébe sem megy. Természetesen választásom egyéb összetevői is nyitva állnak a racionális elemzés előtt. A sajt tetszetős színe, jól rágható állaga, megfelelő súlya, lenyűgözően sokféle formája, előfordulásának viszonylagos gyakorisága, könnyű emészthetősége, tápanyagokban való bővelkedése, könnyű hozzáférhetősége és szállíthatósága, a mellékhatások teljes hiánya: mindezek és temérdek egyéb, könnyen fölismerhető körülmény kellőképpen bizonyítja józanságomat és körültekintésemet, mellyel e bölcs és megfontolt döntést meghoztam.” A majom, a cseresznye, a kancsó meg a vadász A majom cseresznyeszemet pillant meg egy üvegkancsóban, és mohón megkívánja. Bedugja kezét a kancsó nyakán, és markába szorítja a cseresznyét. Ám hiába erőlködik, összeszorított öklét nem sikerül kihúznia. Egyszeriben ott terem a vadász, aki a kelepcét állította. A majmot tehetetlenné bénítja a kancsó, elfutni nem bír; foglyul esik. „De legalább a cseresznye az enyém!” - gondolja magában. A vadász hirtelen odasóz egy jó nagyot a könyökére; a majom mancsa nyomban szétnyílik, és kicsusszan a kancsóból. „Enyém minden: cseresznye, kancsó és majom egyaránt”, mondja a vadász. De ki a vadász, és kié a vadász? 14
