Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Darvasi László: Néhány történet a Háromemeletes mesekönyvből (mesék)

HOL VOLT HOL NEM VOLT

A barátaim továbbra is sokat vándoroltak, előttük is nőtt a fű, mögöttük is nőtt a fű. Száraz gallyakból raktak tábortüzet. S mert horgásztak is, fogtak is halat. Favesszőkön sütögették a bajuszos potykát, a törpe harcsát, a veres szárnyú keszeget.

Reggel fűben hemperegtek, dalolásztak, patakokban locsolkodtak.

Egy napon furcsa madárra leltek. A szárnyas egy göcsörtös törzsű fa tövében tollászkodott. Hol verébhangon csivitelt, hol meg varjúhangon károgott. Útközben kiderült, tud kotkodálni is! Persze, magukkal vitték. Csak Labanc Palika aggodalmaskodott, ám végül ő etette a madarat a markába szórt tökmagokkal. De hiába vándoroltak, hiába jöttek- mentek, hiába kiabáltak és danolásztak, nem találták a Magyar Történelmet. Kérdezősködtek. Az egyik magyar szerint balra lakott, a másik szerint jobbra lakott. A harmadik azt bizonygatta, kőházban él, a város szívében, pufogógázban. A negyedik kijelentette, hogy a pusztában csattogtatja a karikását.

Addig bandukoltak a barátaim, míg valamelyik délután a homokos földúton, egy akácfa árnyékából elébük toppant egy alak. Termetes uraság volt, a bajusza hetykén kun- korodott. A lapáttenyerét úgy tartotta előre, mint valami ötágú stoptáblát.- Mesehaladási engedélyt kérek! - szólt szigorúan. Majd a barátaim legnagyobb meglepetésére pityeregni kezdett. Máris a könnyei tócsájában álldogált.

De azért továbbra is gyanakodva fürkészte a kompániát.- Hát ti meg mi a túrós buktát akartok?- Csak semmi túró - jelentette ki Labanc Palika.- Jelentkezni megyünk - szólt vidáman az egyik vecsési káposzta.- A töltöttkáposzta-fesztiválra? - kérdezte a pityergő uraság.- A Magyar Történelembe - válaszolta Kuruc Béla bácsi.- És semmi kecmec! - tette hozzá Labanc Palika.- Inkább cicó se! - mondta Kuruc Béla bácsi.- Remélem, nincs ahakakadálya? - köhécselt Professzor Nyihaha.- Különben mi is jelentkezünk! - gurultak előre a káposzták.- Itt a Meseforgalmi engedély, és az együttérzésünkről biztosítunk téged, Óhóhóriás Tehenyeherű Fejednagy! - nyerített Professzor Nyihahha, és vele nyikorgott Adjunktus Nyekerge, mert a termetes uraság szeméből újra patakzottak a könnyek.- Miért tetszik sírni? - kérdezte az egyik vecsési káposzta, már ő is szipákolt.- Biztosan meghízott a traumája - mondta a másik káposzta.- Egyáltalán nem tetszik! - lapozgatta az úr az igazolványokat.- A forgalmink nem tetszik? - recsegte Adjunktus Nyekerge.- A sírás nem tetszik, hüpp - zokogott fel a bajuszos úr.- Mégis kit tisztelhetünk az Uraságban? - tudakolta Kuruc Béla bácsi.- Én vagyok a Magyar Történelem! - húzta ki magát az úr.- Hű, a zöldbeborult balamérját! - csodálkoztak a barátaim. - Hiszen akkor minden meg van oldva. Tessék fölvenni bennünket!- Nem lehet - sóhajtotta a Magyar Történelem.

6