Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - Szerzőink
E SZAMUNKBAN „Milyen különös az élet, Mauricio Silva - akit csak úgy hívtak, a „Szem” - mindig igyekezett kerülni az erőszakot, még akkor is, ha ezért esetleg gyávának tartották. De az erőszakot, a valódi erőszakot nem lehet elkerülni, legalábbis mi, a hetvenes években született latin-amerikaiak - akik nagyjából húszévesek voltunk, amikor meghalt Salvador Allende - nem kerülhetjük el.” Roberto Bolaňo: Mauricio Silva, a „Szem” (Kertes Gábor fordítása) „Mindig több tudást, ismeretet viszünk magunkkal a sírba: odaátra, mint ameny- nyit itt hagyunk megvalósultan magunk után a földön. Odaátraľ Amit magunkkal viszünk, talán a transzcendens létben ösz- szegződik? Transzcendentális tudásunk talán ezért lehet olykor alkalmasabb a világ bizonyos szeleteinek, összefüggéseinek a megvilágítására, mert abban a sírba szállt emberi tapasztalatok halmozódtak fel?” Tóth László: Két (újabb) futam egy nemzedékhez „csak felhők és felhők -fehérek hullámosak vaskosak az animáció lendületével fiúk kirajzolt combjai indáik a szaténredős alsógatyák alatt felvilágosították - arccal a hajnalnak egymást a született jelenlét abszolútuma a nap esengő mágiája hangok illatok hidegfutkosás a háton összpontosítás néhány gyors húzás - idom idom idom” A les Kauer: A született jelenlét abszolútuma (Csehy Zoltán fordítása)
