Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - Kabdebó Tamás: Liv (novella)
A csók a cseresznyeszín szájról a kibontott pingponglabda melleken folytatódott, aztán az enyhén már remegő leánytest déli forgóján. Az örökzöld férfi tréningruha is a szőnyegre borult. „Mintha lovarnő lennél, helyezd magad a nyergembe.” A ficergésnek, mozgolódásnak, az ügyetlenkedésnek a nyeregben el nem helyezkedés lett a vége. Törekvései nyomán a lánynak kicsordult a könnye. „Maradok, ami voltam”, suttogta. „Nem maradsz!” mordult rá a férfi, nem gorombán, de határozott dörrenéssel. Kézbe kapta a leánytestet, az ágyon keresztbe fektette, megnyitotta a combok völgyét, és gyöngéden, óvatosan magáévá tette a lányt. „Kettéhasadtam”, sóhajtotta az, nem panaszként. Szótlanul pihegtek vagy egy negyed órát. Aztán Zsiga megszólalt: „Mikor menstruáltál utoljára?” „Nemrég. Három napja tiszta vagyok.” „Ez így jól van. De ha ezt folytatni kívánjuk: óvszerre lesz szükséged.” „Neked nincs ilyesmi?” „Nőknek való pirulákra gondoltam. A háziorvos felírja neked.” Egy hétre rá, Bray Foknál halászversenyt rendeztek az ottaniak. Zsiga a Royal Hotelban foglalt kétágyas szobát, a harmadik emeleten, ahonnan beláthatni a jachtkikötőt balról, a halászhajókat jobbról, és a vörös köves sétányt, mögötte a Bray-hegy csúcsát, előtte az Angliából érkező teher- és személyhajók emelkedő árbocait. Liv a csalogató jó idő ellenére a Semmelweis-dráma fordítására szánta a napot, először a hotelban, mely előkelő neve ellenére ütött-kopott volt, aztán átment a szomszédos matrózkocsmába, annak külső ebédlőasztalán dolgozott, majd - mivel cseperegni kezdett az eső - behurcolkodott. Zsiga a tizenkét halászcsónak egyikében foglalt helyet, negyedmagával kievezett, kivitorlázott egy tengeri mérföld távolságra az öböl bejáratától. A víz csaknem sima volt, csak gyű- szűnyi apró gyűrűk kergették egymást, és egy kormorán kergette a párját a bárányfelhők alatt. Három óra alatt csupán két macskacápát fogott - az írek megvetették ezt az izmos halat, a kínaiak ügyesen felhasználták a húsát - a halászversenyen ezzel a zsákmánnyal tizedik lett a méretesek csoportjában, kilencedik a súlyra mérők között. „Meg vagy elégedve?” kérdezte tőle Liv a kocsmában ebéd közben. „Ezzel a húsos pitével igen, meg a Heineken sörrel, de a peca eredményével nem. Két nő is megelőzött. Az egyik egy nagyobb tőkehalat fogott, a másik egy hosszabb nyelvhalat.” „Zsig! Micsoda macsó dolog ez? A halak a víz alatt nem tudják, nő vagy férfi tartja-e a botot.” Délután megtekintették Kilruddery gróf közeli késő reneszánsz, öt aprótornyos kastélyát. A XVII. század óta csak annyit változtattak rajta a grófék, hogy belsejét megtömték hasznos és haszontalan portékákkal. Volt ott ír zászló és angol zászló - hiszen a család angol-ír volt és protestáns. Egy polcon ezüst serlegek sorakoztak, a lord atyja szenvedélyes krikettjátékos volt, és világháborús kitüntetéseit is kirakatta. Egy ponton az ifjú lord is megjelent, egy szeplős, vörös hajú, fehér szőrű személy, kezet rázott a látogatókkal, majd
