Irodalmi Szemle, 2013

2013/4 - Kabdebó Tamás: Liv (novella)

Kevin érzi a meleg tojásokat, a Kis mellet, az apró fejet, karmokat,

És beleszövődik az örök életbe.

Áthatja a sajnálat. Kezét immáron Ágként tartja, esőben, napon,

Amíg a fiókák elszállanak.

A nő megfogja a férfi kezét, és behúzza magával a szűk cellába. „Lám, léteztek igazi szentek”, mondja halkan.

„Írország a költők és a szentek országa.”

„Hit kérdése az egész”, mondja Liv. „Én hiszek abban, hogy ők őszintén hittek, de a hitüket mai ésszel már nem osztom.”

„Hát miben hiszel?”

„Az egészséges életvitelben.”

„Ezért mosod meg a fogad minden étkezés után?”

„Igen. Most azért, mert tiszta szájjal...” - Liv elharapta a szót.

Elbandukoltak az első tóig. Közben felidézték második találkozásukat a Corrib-tó partján. Ott állt és áll a Corrib nevű kocsma. Balló és Balloné hívta meg őket egy szombat esti muzsikára, harapnivalóra, Guiness sörre. A kocsma falán kívülről üvegek, flaskák lógtak meg egy öblös, félgömbölyű valami, amit Zsiga bilinek nevezett, Liv rohamsisaknak. Aztán kiderült, hogy egy nagy ibrikkel van dolguk. Az ivóban egy kitömött sirály nézett farkasszemet egy kitömött pisztránggal. A muzsika hangos volt, de szívderítő: két hegedűs húzta, egy pikolás fújta a vidám, de egyhangú ír népzenét. Balloné kis gömbölyű asszony volt, két gyerekére egy nagymama vigyázott otthon, ő pedig szakadatlanul mesélt kórházi kalandjairól - ápolónő volt - a lábát a zene ritmusára kopogtató Livnek.

Ennek a glendalough-i tónak a partján viszont kirándulók poroszkáltak, és szelíd vadkacsák úsztak, tollászkodtak a víz felszínén. A tó túloldalán emelkedő dombon egy csalogány skálázott. Innen másfél kilométernyire északra feküdt a felső, vadabb, merészebb tó. Túloldalát sás fedte, vízililiomok, innenső partja homokos volt, vize fokozatosan mélyülő. A tó felszíne a napfényben szikrázott, mint egy gyémántpalást. A szegélyét fűzfabokrok ékítették, rajtuk rigók, pintyőkék, vörösbegyek. A felhőtlen égen sirálypár cikázott át, valószínűleg a tengerről jöttek, és itt le-lecsaptak a vízre halért, békáért. Zsiga alsónadrágra vetkezett, és belegázolt a kibírhatóan hideg, kristálytiszta tóba. Livnek nem volt alkalmas alsóneműje. Levetett, szépen összehajtva a partra tett mindent, blúzt, szoknyát, bugyit. Pingponglabda mellét nem fedte melltartó. Pucéran belelépett a vízbe, úgy szedegetve karcsú lábait, mint egy gém. Amikor a víz ellepte, szép, nyugodt melltempókkal úszni kezdett.

Kijövet elfogadta Zsiga ingét törölközni, szárítkozni. A férfi futott egy kört, hogy a testét pöttyöző vízcsöppektől megszabaduljon.