Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - Tóth László: Két (újabb) futam egy nemzedékhez (próza)
Tóth László KÉT (ÚJABB) FUTAM EGY NEMZEDÉKHEZ Emlékidézés, (idő)utazással Z alabai Zsigmond nemrég, 2013. január 29-én lett volna hatvanöt éves - ez év végén lesz tíz éve, hogy meghalt. A halála óta eltelt évtizedben mégsem akadt kiadó, mely akár egyetlen művét is érdemesnek tartotta volna újbóli megjelentetésre, s nem akadt(ak) vállalkozó(k), aki(k) irodalmi hagyatékából válogatás(oka)t készített(ek) vagy írói életművét átfogóan értékelte (-ék), árnyalatos írói arcképét (arcképeit) megfestette (-ék) volna (leszámítva Filep Tamás Gusztáv róla írt, NAP-kiadóbeli monográfiájának második, bővített kiadását 2004-ben), s tudtommal mostani születési évfordulója kapcsán sem jelent meg róla - az íróról, irodalomkritikusról és -tudósról, a maga idejében oly tevékeny és hatékony irodalomszervezőről és szerkesztőről - egyetlen megemlékezés, munkásságának ez eredményeiről egyetlen méltatás sem. Kihullott volna, ahogy mondani szokás, emlékezetünk rostáján, vagy azok az eszmék és eszmények, azok az értékek veszítették volna el mára a (valamikori) jelentőségüket, (egykori) súlyukat, amelyek munkásságával kapcsolatba hozhatók? Ez utóbbit illetően, a halála után elszelelt évtizedben kétségtelenül bizonyos valaha-volt értékek nagy mértékű devalválódása, valaha-volt illúziók teljes szertefoszlása figyelhető meg életünk minden összetevőjében (így az irodalomban is), ami ugyancsak kapcsolatba hozható a fentiekkel. Irodalombeli jelenlétének (időleges?) elhalványulása mellett azonban az is tény, hogy tevékenységének további, irodalmon kívüli, főleg társadalmi-közművelési- közéleti jelentésű és jelentőségű vonatkozásai - a somorjai városi könyvtár például, röviddel írónk halála után, a nevét is fölvette - változatlanul élnek és hatnak a fogyatkozó szlovákiai magyarság mindennapjainak, művelődésének változatos területein is. Alábbi futamom bár nem kívánja - s nem is kívánhatja - pótolni az elmaradt születésnapi megemlékezéseket, hiszen az más céllal, a halálhíre fölötti egykori megren- dültségemet tükröző naplóbejegyzésként született évtizeddel ezelőtt, egy, írónknak: barátomnak hajdani, ötvenedik születésnapjára írt levelemmel kiegészített közzétételét azonban a magam részéről mégis szerény bevezetőnek gondolnám azokhoz a remélt és az öncsonkítás veszélye nélkül elkerülhetetlen értékelésekhez és megemlékezésekhez, melyekhez Zalabai e kettős évfordulójának esztendeje, s halálának közelgő (első) kerek évfordulója is ösztönző alkalmakat kínál. 38
