Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - Varga Imre: Átköltések (A rezervátumba; Időtlenül; Kisegér; versek)
VARGA IMRE ÁTKÖLTÉSEK A REZE RVÁT U M B A Megfakul a hang, Egyre halkabb, már nem hallom. Csipevé indián Zagyva képeik közt már nem akarok Maradok inkább itt a folyón túl Makogjanak ott csak az eszük-hagyott Vének Könnyem higanycsepp kicsordul Sem hitekben már sem csöpp vigaszokban Rítusnak elég nekem az élet Nem vissza már nem a steril piszokba Hol a káprázat önmagámnak vélet Kopárodó fák vad szederindák A hideg most éberségre tanít Sejlik hogy nincs ez, s tudom, hogy nincs más Éberen most és álmokban amott Vagy a kettős-tér is egyben van itt? S nincs határ: minden él és minden halott IDŐTLENÜL TOMAŽ ŠALAMÚN: VÁZLAT ÉS ÖRÖKKÉVALÓSÁG Jegyben a halállal s egyben a Hal A Rákkal Láng-karikán áthajtnak Tánc süllyedés Most havasak az ajkak Rabok nyöszörgőnk Az én se él se hal Lehull a fényes mag Pelyvát szél viszi És takarja éj-színűn a jászlat Befedve a lágy s kemény formákat A színeket fehéren elnyeli Minden színt minden lélek-irányból Mindent egybehord Toll vagy silány ón Múltját elhagyva megint nevébe tér S e név az eljövendő meg a már-volt A munkád vagy Teremtés temetés A holdról nézd csak nem csöppen le a méz KISEGÉR MILAN RÚFUS-ÁTIRAT Holnapra megint meghal apád. Azóta mindig újra ez, Érte jön jön mindig a halál, Míg fölzeng a betlehemes. Mennyi sejtelmet sodor ide, S e döbbent fehér csendet, A fapadló alatt egy kisegér - hallatszott, hogy lélegzett. Te is nehezen lélegeztél, Míg a félsztől remegsz, reszketsz. Mikor megreccsen a jeges ég. Valaki járkál feletted. 37
