Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - ROBERTO BOLAÑO - Roberto Bolaño:Hagyjatok ott mindent, újra. Infrarealista kiáltvány (próza, Kertes Gábor fordítása)
ROBERTO BOLAŇO Chirico azt mondja: a gondolatnak el kell szakadnia mindattól, amit logikának és józan észnek nevezünk, el kell szakadnia minden emberi béklyótól, oly módon, hogy a dolgok új arcukat mutassák számára, mintha egy soha azelőtt nem látott csillagkép fénye ragyogná be őket. Az infrarealisták azt mondják: Mélyedjünk el az összes emberi béklyóban, oly módon, hogy a dolgok magában az emberben kezdjenek el dolgozni, ez a lenyűgöző emberi vízió.- A gyönyörű madár csillagkép.- Az infrarealisták a világ figyelmébe ajánlják az indigenizmust: egy bolond és félénk indiánt.- Egy új líraiságot, amely már kibontakozóban van Latin-Amerikában, és szüntelenül lenyűgöz minket, ahogy erőre kap. A „térjünk rá a lényegre” ma már „vágjunk bele a kalandba”: a vers valójában utazás, a költő pedig hősöket leleplező hős. A gyöngédség valójában röpke gyakorlat. Lélegzés és meleg. Kirobbanó élmény, önmagukat elnyelő szerkezetek, őrült ellentmondások. Ha a költő belekeveredett, az olvasónak is bele kell keverednie. „helyesírást mellőző erotikus könyvek” * Előttünk jár A HATVANAS ÉVEKBEN FELNÉGYELT EZERNYI AVANTGÁR- DISTA. A szétnyílt fejhez hasonlító 99 kinyílt virág Az öldöklések, az új koncentrációs táborok A Fehér földalatti folyók, az ibolyaszínű szelek Nehéz idők járnak a költészetre, mondják néhányan, közben teát szürcsölnek és zenét hallgatnak az irodájukban, és a régi mesterekhez beszélnek (és őket hallgatják). Nehéz idők járnak az emberre, mondjuk mi, közben visszatérünk a barikádokra egy szarral és könnygázzal teli nap után, és még az irodákban is fölfedezzük / megalkotjuk a zenét, hosszan figyelve az egyre-csak-terjeszkedő-temetőket, ahol a régi mesterek szürcsölik elkeseredetten teájukat, vagy egyszerűen berúgnak dühükben és tehetetlenségükben. Előttünk jár a NULLADIK ÓRA ((Pávián a páviánnak nem vájja ki a tyúkszemét)) Még a negyedidőszakban vagyunk. Még a negyedidőszakban vagyunk? Pepito Tequila megcsókolja Lisa Underground foszforeszkáló mellbimbóját, majd követi a szemével, ahogy eltávolodik egy fekete piramisokat termő strandon. * Ismétlem: a költő, mint hősöket leleplező hős, mint az erdő szélét jelző kidőlt, vöröslő fa.- A következetes etika-esztétika minden próbálkozására árulás vagy patetikus hagyatékok árnyéka vetül.- És bár az egyén képes lehet ezer kilométereket gyalogolni, hosszú távon elemészti az út.- A mi etikánk a Forradalom, a mi esztétikánk az Élet: egy-és-ugyanaz. 22
