Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Bolemant Lilla: A szent szégyen (tanulmány)

pedig, hogy az áldozatkészség, az önkéntes alávetettség a nők természetes tulajdonsága.

A Kaffka műveinek - s főként női témáinak - értékelésében fellelhető nem-semlegesítés a Berde- kritikákban szinte ugyanolyan formában jelenik meg. Moher véleménye szerint Berde regényei éppen az asszonysorsok, s ezen belül az úriasszonysors buktatóinak ábrázolására szűkítetten kevés lehetőséget nyújtottak általánosabb mondanivalók kifejtésére.9 Szinte a feminizmussal egy időben keletkezett ellenérveket is felhozza: a téma túlhaladott voltát hangoztatva.

Baróti Pál az emberi minőség regényeinek nevezi A szent szégyent és a Tüzes kemencét, s értelmezésében egyúttal megfosztja őket attól, ami lényegi mondanivalójuk: a női sors ábrázolásának hangsúlyosságától. Szabálytalan történelmi regényként olvassa őket, hiszen maga a történelem hiányzik belőlük. A két háború közötti kor legjobb társadalmi regényei mellé sorakoztatja fel őket, s kijelenti, nem a feledhető társadalmi-lélektani regények, s nem is a Courts-Mahler-féle regények közé tartoznak, bár ez utóbbiak érzelgősségével rokonságot mutatnak. Ezt a kritikát még megerősíti azzal, hogy kijelenti: „lélektanilag meggyőző, társadalmilag pontos, érzelmeiben, szenvedélyében magával ragadó rajza a felszabadulásáért harcoló embernek, akit talán mindegy is éppen hogy hívtak: rabszolgának, jobbágynak, proletárnak, nőnek vagy négernek

.”10

Nicolae Balotá, román irodalomtörténész szerint az írónő bensőséges költőisége és az átéltek patetikus felmutatása alárendelődik az objektív elemzésnek és narrációnak. A női lélek különböző válságait ábrázolja, de többnyire sikerrel kerüli az effajta irodalom leggyakoribb hibáját, a női szónoklat hangnemét

.11

9 Molter Károly: Berde Mária: Télutó. Ellenzék. 1928. 124. sz. 9.

10 Baróti Pál: Az emberi minőség regényei. Utunk, 1967. június 9. 2.

11 Balotá, Nicolae: Romániai magvar írók (1920-1980). Írói arc- képcsarnok. Ford. Vallasek Júlia. Marosvásárhely, 2007, Mentor, 85.

KETTŐS ERKÖLCSI MÉRCE

A nő önmegvalósítási narratívái a XX. század elején és a két világháború között nagyrészt megfelelnek Zsadányi Edit megállapításának, amely szerint nem önmegvalósító női énképeket látunk, hanem inkább a