Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Petres Csizmadia Gabriella: Az önéletírás gyónáskényszere (tanulmány)

43 Petres Csizmadia Gabriella: Az emlékezet újraírásai. In Mészáros András (szerk.): Tudomány az oktatásért - oktatás a tudományért II. Nyitra, 2011, Közép-európai Tanulmányok Kara, 63-68.

44 McCarthy, i. m. 5.

45 Vö. Abbott, H. Porter: Önéletírás, autográfia, fikció: kísérlet a szövegtípusok osztályozására (Ford. Péti Miklós). In Helikon 2002/ 3, 292.

46 Vö. Z. Varga Zoltán: Az önéletírás-kutatások néhány aktuális elméleti kérdése. In Helikon 2002/ 3, 256.

47 Vö. Lénárd Kata: Megélt és/ vagy elmesélt. Korai trauma és emlékezés. In Mekis D. János, Z. Varga Zoltán (szerk.): Írott és olvasott identitás. Budapest, 2008, L’Harmattan, 166-172.

48 Vö. Rakovszky Zsuzsa: VS. Budapest, 2011, Magvető.

ga nem azonosítható a tudatos félrevezetéssel, vagyis a hazugság szándékával. A bonyolult magyarázkodás egy ravasz narratíva álcázása, mivel az emlékezés munkájára hárítja a(z elkerülhetetlen) fikciósítás felelősségét, és önmagát az igazság megszállottjaként tünteti fel. Nem is tehet mást az önéletíró, hiszen a saját élet narratívába foglalása, az élettörténet írott szöveggé alakítása a nyelv működésmódjához, a szövegalkotás szabályaihoz alkalmazkodva kikerülhetetlenül használja a fikció eljárásait - miközben meg kell győznie az olvasót az igazmondói szándékáról.43 Bevezetőjében ezt írja: „A hivatásos írót úgy tekintik, mint a mániákusan füllentő gyermeket, akit szülei gépiesen összeszidnak, még akkor is, ha tiltakozik, hogy most az egyszer igazat beszél.”44 Az önéletírásokat tehát gyakran övezi olvasói gyanú,45 és az önéletírás olvasása a gyanakvás metodikája mentén történik. Az önéletíró ezért mindent elkövet, hogy tanúságot tegyen igazmondási szándékáról.

Az igazmondás kényszere a tanúvallomás igazságához, hamisságához is kapcsolható, amelyek akár jogi következményekkel járhatnak. A törvényszéki beszédek önigazolói szándéka nemcsak az élettörténet összefoglalását, hanem a tanúvallomás predesztináló jellegét is erősíti.46 Lénárd Kata a megbízhatatlan emlékezet, a külső és belső valóság közti lehetséges különbség problémája nyomán példaként említi a Hamis Emlékezet Tünetcsoport Alapítványt, amely az igaznak hitt, ám hamis tanúvallomások következményei elkerülése érdekében alakult meg. A pszichoanalízis során alkalmazott történeti esettanulmány megkreálásakor ugyanis a páciens létrehozhat egy olyan narratív igazságot, amely nem esik egybe a történeti igazsággal, elősegíti a gyógyulási folyamatot. E kétféle igazság közti feszültség akkor válik problémává, ha a páciens nem tudja azokat elkülönböztetni.47 A megéltnek vélt és megélt igazság közti feszültségről tanúskodik Rakovszky Zsuzsa VS című - az önéletírói szövegtípusokat imitáló - regénye, amelyben egy önmagát férfiként artikuláló nő vallomásait olvashatjuk.48