Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Petres Csizmadia Gabriella: Az önéletírás gyónáskényszere (tanulmány)

33 Vö. Goffman, Erving: Az én bemutatása a mindennapi életben (Ford. Berényi Gábor). Budapest, 1999, Thalassa Alapítvány - Pólya Kiadó, 13-14.

34 Vö. Biland, Claudine: A hazugság pszichológiája (Ford. Jakabffy Imre, Jakabffy Éva). Budapest, 2009, Háttér Kiadó, 15-19.

35 Vö. Lejeune, i. m. 37.

36 Mekis D. János: Az önéletrajz mintázatai - a magyar irodalmi modernség hagyományában. Budapest, 2002, Fiatal írók Szövetsége, 35.

37 Vö. Szabó Magda: Für Elise. Budapest, 2010, Európa Könyvkiadó, 11., 223-225.

alapvetően a pszichológiai értelemben vett hétköznapi túlzásokat és elhallgatásokat foglalja magában, amiket a szubjektum a másikban kelthető szimpátia érdekében követ el. A hazugság pszichológiájával foglalkozó Claudine Biland odáig megy a hazugság mindennapos tevékenységként való értelmezésében, hogy az emberi kapcsolatok állandó kísérőjének, elkerülhetetlen velejárójának minősíti a hazugságot, hiszen azok a társadalmi együttműködés a kölcsönös hazugságok elfogadásán - az etikett szabályain, a GoíTman által tapintatos figyelmetlenségnek nevezett eljárásokon33 - alapulnak.34 Ez a hazugságtípus tehát nem a szándékos igazságeltorzításra fókuszál, hanem az interakciók megkönnyítését szolgálja. Ugyanakkor ide tartoznak azok az akaratlan tévedések és elkerülhetetlen hibák, torzítások, amelyek egyrészt a narrativizálás eljárásainak köszönhetőek, másrészt a memória sajátos és szelektív működéséből adódnak. Az önéletírói műfajokban és a gyónás folyamán egyaránt a hazugság elkerülésére való törekvéssel találkozunk, amely tudatosítja az igazmondási szándék korlátáit: Lejeune az igazság, ahogy én látom; amennyire ismerem szófordulatokat, valamint a felejtéseket, tévedéseket, akaratlan ferdítéseket sorolja ide.35 A gyónás rítusa ezeket az öntudatlan torzítási tendenciákat a „több bűnre már nem emlékszem” gyónáslezáró kijelentéssel legitimizálja. Mekis D. János értelmezésében „az életrajzi igazság követése nem zárja ki a fikciós elbeszélést, s a kitalálás művészi szabadsága még nem függetlenít szükségképpen a tényéktől.”36 Szabó Magda Für Elise című önéletrajzi regényében az ártatlan hazugságokat egyfajta felülírásos emlékezési technika alkalmazásával próbálja meg kikerülni. Ennek értelmében bizonyos jeleneteket újra és újra elmesél, ám mindig más oldalát domborítja ki az adott emlékképnek. Szövegében azonban nem egyszerű mozaikkockákkal találkozunk, mivel az emlékek nem csupán egymás kiegészítői,37 hanem továbbgondolói, olykor kizárói is.

Az intencionális hazugság ezzel szemben manipulativ, tudatos, szándékolt eljárásokat foglal magában, és érvénytelenné teszi mind a gyónást, mind az önéletírást, hiszen ezek szubsztanciáját kérdőjelezi meg. Az ilyen típusú hazugság Lejeune értelmezésében a

66