Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Petres Csizmadia Gabriella: Az önéletírás gyónáskényszere (tanulmány)

12 Erős Ferenc: Önéletrajz, napló, levelezés. In Mekis D. János, Z. Varga Zoltán (szerk.): írott és olvasott identitás. Az önéletrajzi műfajok kontextusai. Budapest, 2008, L’Harmattan, 134.

13 Pennebaker, i. m. 32.

14 Polcz Alaine: Asszony a fronton. Budapest, 1995, Jelenkor.

15 Petres Csizmadia Gabriella: Egy önéletírás, ami felejteni akar. In Európaiság, magyarság Közép-Euró- pában: XIV. Apáczai-napok, 2011, Győr, 149-154.

megfeleltethető: az önéletírást értelmezhetjük gyónásként, a gyónást pedig élettörténet-mesélésként. A kétféle tevékenység közti kapcsolatot az önéletírás-történet is számon tartja, hiszen az én-szövegeket a gyónásból, a kereszténység lelki gyakorlataiból, számvetéseiből származtatja. A történeti összefüggésen túl azonban funkcionális párhuzamot is vonhatunk a gyónás és az önéletírás között. A kimondás/leírás aktusa ugyanis felszabadító hatással bír a szubjektumra, amely során a verbalizálásnak köszönhetően mintegy leválik a penitensről a bűne, az önéletíróról pedig az elhallgatott, be nem vallott életeseménye. A fülbegyónásnak és az önéletírásnak éppen ez a lényege: nem elég lélekben megbánni a bűnöket vagy szembenézni a múlt eseményeivel, hanem verbalizálni kell, narratívummá kell alakítani azokat. A penitens/önéletíró csak a verbalizálás vállalásával tudja megkezdeni, elősegíteni saját gyógyulási folyamatát. Az élettörténet rekonstruálását a pszichoanalízis ezért kezelési módszerként alkalmazza, amely során „az elfojtás megszüntetése a személy saját élettörténetének autentikus megismeréséhez és birtokbavételéhez vezethet.”12 Pennebaker rámutat arra, hogy a traumák vagy szégyellt cselekedeteink éppen azért ártalmasak az ember testi-lelki egészségére, mert képtelenek vagyunk beszélni róluk.13 Ezek a szövegek gyakran hosszú évtizedek hallgatása után születnek meg. Jó példa erre Polcz Alaine Asszony a fronton'4 című műve, amely egy házasság szétesését és a 2. világháború során elszenvedett megerőszakolásokat mutatja be. Az önéletíró ebben a szövegében néz szembe először saját (el)hallgatásaival, és - bár többször a bizonytalan és homályos emlékezet eszközeire támaszkodik, azok védelme mögé menekül - megpróbál szembenézni múltjával. Az elszenvedett traumák ellen az idők folyamán némasággal, felejtéssel védekezve gátló funkciókat alakított ki magában, amelyek továbbra is ott kísértenek a szövegben. A múlt felgöngyölítését az eltávolítás retorikájának, a szenvtelen beszédmód eszközeinek felhasználásával képes csak megtenni, a trauma-feldolgozás tehát az érzelmek kizárásával zajlik.15 Ez a némaság öleli körül házasságának szétesését is. „Ma is csak találgatom, hogy miért (nem beszéltem a házasságomról és a