Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Magowa: Pont (novella)
PONT E z itt a képen én vagyok, éppen reágyújtottam egy cigarettára (fumáre), tele volt már a tököm mindennel, kijöttem hát levegőzni picit, ez van. Az ott mellettem a kutyám, úgy hívják: Pont, ő is nagyon vágyakozott már ki a szabadba, szaladgálni kicsit, meg minden, hát legyen, mondtam, de most csak áll itt mellettem, néz balfaszul, nem tudja, mi az ábra. Azért ez a név, mert akad rajta néhány ilyen pontszerűség, kisebb-nagyobb foltok, pöttyök, van rajta pár ilyen, de Foltnak vagy Pöttynek mégsem hívhatom, az olyan hülyén hangzana. Pont egyébként fehér boxer, ráadásul süket is, már így született, süketen, azt mondják, a fehér boxerek sokszor süketek, de hogy Pont azért süket-e, mert fehér, vagy azért fehér, mert süket, azt nem tudom. Végül is, mindegy, így is, úgy is szeretem ezt a kutyát, persze van, hogy értetlen, mint egy ló, meg csökönyös, mint egy szamár, olyankor ugye nem szeretem, olyankor a pokolba kívánnám a legszívesebben, de hamar lenyugszom (fumáre), onnantól meg minden rendben. így megy ez napról napra, kijövünk a Morva-partra, aztán hazamegyünk, mert sok dolgom van még, például, és fázom is kicsit már, de jövünk majd újra, ne félj, jövünk még, szóval, jók legyetek, további szép napot. Pont és én amúgy egy távoli naprendszerből jöttünk ide űrhajóval, eredetileg nem ez volt a cél, hogy pontosan mi volt a cél, arra már nem emlékszem, lényeg, hogy amíg én aludtam, addig Pont megrágta a navigációs pultot, biztos éhes volt, vagy unatkozott, vagy mindkettő, mert Pont mindig éhes, és mindig csak a hülyeségen jár az esze, szóval, mikor felébredtem, láttam, hogy jó nagy felfordulást csinált, és már tudtam, hogy minden elment a pocsékba (fumáre). Egyébként abból a távoli naprendszerből azért kellett eljönnünk, mert én és Pont az ottani társadalom számára teljesen fölöslegesnek és haszontalannak bizonyultunk, így felraktak minket a hajóra, és kilőttek az űrbe, hogy hát próbáljunk szerencsét, minket ugyan korlátozni senki nem akar. Szóval, itt szálltunk le, illetve itt kellett leszállnunk, mivel időközben a benzinünk is elfogyott, lehet, hogy Pont azt a vezetéket is megrágta, nem tudom, lényeg, hogy egy ideje már itt vagyunk, ki-kijárogatunk, sétálni, szaladgálni, ventilálni (fumáre), de ezt már mondtam. Munkám jelenleg a következő: verset, prózát fordítok magyarból, minden, ami magyar irodalom, ezt találtam itt magamnak, nem akkora gáz, mint gondolnád, vannak fényesebb pillanatok is, de ez a Márai-regény, például, amin most dolgozok, hát ez egy katasztrófa, ilyeneket ír, hogy „a színes talpas poharakban sötétvörös burgundi piroslott”, meg hasonlók, mit mondjak, kellett ez nekem, tudom. Két dolog miatt vállaltam el, egy, mert éppen nem volt más, kettő, mert a Márai is ugyanolyan balfaszul tud nézni, mint 35
