Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Tamási Orosz János: A kiáradó szó gyötrelmes boldogsága (Juhász Ferenc: A Pegazus istállói)
I Z L E S E K ÉS POFONOK belsőnél széttárt könyvet az émelybüdös autó fehérfém-bordalap síkjára / helyezve a köteteim alá írtam nevemet szeretettel! A halálra-várakozó / a hullaszállítónak.” Szeretettel, hát persze, mert a múlandóságon átkelni s átvinni mindent a végtelenbe, ezt jelenti valamennyi teljességében megélt létpillanatunk. Szép kép, komoly, fenséges, és mindenekelőtt - az öröm, a szeretet pillanata, annak, aki mindent be tud, s be akar fogadni az élet csodáiból. Még a halált is. S hát persze, hogy szerelmes verseket olvasunk majd, az élethez, a kedveshez szólókat, fohászokat („Élni! Élni! Élni! Öregen a Fényben!” [Sóhaj elalvás előtt], „Szerelmed, tested, vallásod éltet” [A viasz-mosolyú múltidő]). Fűzzük ide a pajzán, erotikus pillanatok nagyszerű megjelenését, mert hát a test szerelme nélkül semmi sem válhat teljessé, így a költészet sem; az iménti vers megvidá- mító sora („Ácsorgók benned: erődben az őz”) után tovább hullámzik, tágul az érzés („Ha hozzád simulok, hátadhoz, hasadhoz, / az ágyék csillagcsönd virágzó bokorhoz” [A csillagcsönd virágzó bokra]). Majd ismét jön a szerelem-szexustestkozmosz époszi magaslata (A forró vérrel telt selyemcsipkeserleg). S végül, pillanatnyilag-végül, egy halk lélegzetvétel, a költőóriás mesterségbeli villanása (A hajnalcsönd bíbora), amelynek sorai - mindössze tizennyolc - mögül kihalljuk, sorrendben, József Attila, Nagy László és Petőfi Sándor sóhajait, halk-szerelmes verslélegzet-vételeit; semmi konkrét szóáthallás, semmi egyértelműen megjelenő toposz nincs itt, s mégis, akinek füle van, annak ez nem lehet vitás. S még inkább nem annak, akiben megrezzen, mindenkor, a lélek. Szóljunk arról is, érdekes a kötet második felének pulzálása, a gyász és a szerelem váltakozása, főhajtás halott társak és a szív csodái előtt; de hát ebben sincs meglepetés. Ahogyan, valahol, abban sincs, hogy Juhász Ferenc ismét új csodával ajándékozott meg bennünket, s a régi felismerésre késztetéssel. Volt-e gyönyörű emberhaszna annak, amit kimondtál? És volt-e? Volt. Van. Lesz? {Juhász Ferenc: A Pegazus istállói. Kossuth Kiadó, Budapest, 2012, 112 oldal, 2600 Ft) 95
