Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - SZÍNHÁZ - Soóky László: Elment Vavreczky Géza, a Gálán (nekrológ)

SZÍNHÁZ

S O Ó K Y LÁSZLÓ

Elment vavreczky Géza, a Gálán

1 december 17-én elhunyt Z W -L Zu »Gálán Géza, élt 70 évet, 7 hónapot és 14 napot. Az életét és pályáját méltató gyorsírók betartották a játékszabályokat: halottról jót vagy semmit.

Akkor született, amikor a II. világháborúban megfordult a szándék: a front nem kelet felé távolodott, hanem a Dontól nyugat felé közeledett. Az, hogy a szovjetek átgázoltak rajtunk, majd mind eszmeileg, mind fizikailag itt maradtak, meghatározta Géza további szellemi és erkölcsi létét.

A létező szocialista kultúrát építő közegben érvényesülni tudott minden hatodrendű színész, botcsinálta rendező, ha alkalmazkodott, ha sodródott, ha bratyizott, ha súgott és egyetértett. Az öntörvényű embereknek ebben a közegben csak a keskeny út jutott, mindennapos golgotáival s kifinomultan alkalmazott mellőzéssel. Elég volt egyetlen villanás, az egyén szakmai-művészi megragyogása ahhoz, hogy a hatalom vagy annak kiszolgálói lebillentsék a mellékvágányra terelő váltót. Gálán Gézát tehetsége, lázadásra való hajlama, tudatos művészi önépítése, a hazugsággal való mindenkori szembefordulása, szakmai tudása, felkészültsége naponta fordította szembe a hatalom elvárásaival, éppúgy, mint a társulattal, amelyben léteznie kellett volna. Nem volt beilleszkedő alkat, nem volt az már főiskolás évei idején sem. Tőzsér Árpádhoz való kötődése előrevetítette a színész elmagányosodását, éppúgy, mint azt, hogy egy adott pillanatban kényszerpályára sodródik. Huzamosabb ideig kevesen álltak mellette, nyilván tartottak egyénisége és személyisége erejétől. Ezen a

téren például Beke Sándor sem tudta átlépni a saját árnyékát: a Kolduskaland (Gálán értelmezésében: Mozgó Borbélyház) című Solovič- színdarabot Géza oly briliáns módon szabta át nemzetiségi bunkóvá, hogy Beke ezt a kihívást nehezen viselte és levette a produkciót a Thália műsoráról: nyilván felfedezte a szakmai ellenfelet Galánban. A Mozgó Borbélyház jelmondata így hangzott: „Odaadó nyírással a békéért, mozgó borbélyházunk kivirágoz- tatásáért!” Nem csoda, hogy ettől 1971-ben Bekének inába szállt a bátorsága.

Gálán Géza első diplomáját a pozsonyi Színművészeti Főiskola színész szakán szerezte, 1963-ban. Komáromba szerződött, de a MATESZ akkori kultúrpolitikája miatt szívesebben dolgozott amatőrökkel, velük kiélhette elfojtott lázadásainak sokaságát. Ragyogó példája ennek a feszültségnek a szlovák-magyar betyárballadákból ötvözött színpadi játék, valamint az 1. Jókai Napokon bemutatott Cím nélkül összeállítása. Mrože két, Róžewiczet (az Adattárat ő rendezi, és játssza a főszerepet), Jevtusenkót, Voznyeszenszkijt pumpálta a köztudatba, s közben istenítette Petőfit. Belebújt a bőrébe, Petőfi-alkatúvá, Petőfi-lelküle- tűvé vált, izzott körülötte a levegő, ha az ő versét mondta. Nem c oda, hogy a Petőfi percei (a segesvári ütközetben) című összeállítását, akár egy monodrámát, több mint ötszáz alkalommal adta elő, s a rádiók, televíziók sugárzásának köszönhetően milliók hallgathatták meg.

Ugyanebben az évben Komáromban Beke Sándor megszerkeszt és színpadra visz egy verses összeállítást, Korunk és Költészetünk címen, a MATESZ színészeinek közreműködé84