Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák III. Disznóölés, avagy Bachus, a rendszer ellensége (tanulmány)
ELSÜLLYEDT MÜVEK 17 Uo. 15. hoz azonban feltétlenül szükséges, hogy a darab és a történet struktúráját meg tudjuk tisztítani a ma már valószínűleg érthetetlen és érdektelen rétegektől. A darab nem attól lesz érdekes, hogy archaikus, retorikus szópárbajokban vesznek részt az olimposziak, vagy hogy biológiai, altesti folyamatokat mutatunk meg viccesen, vagy hogy a Bachus-féle disznóölés kegyetlenségeit részletezzük. Ma érvényes olvasatra nyílik lehetőség, a karneváli kultúra a pszichoanalitikus olvasathoz, az allegória műfaji adottsága pedig a paraboladrámaként való értelmezéshez, a hatalmi mechanizmusok vizsgálatához vezet. 1. A PSZICHOANALITIKUS OLVASAT, AVAGY AZ EGO GYŐZELME Mihail Bahtyin említett művében hangsúlyozza, hogy a karnevál, a bolondünnepek, a nevetéskultúra megnyilvánulása valamiféle pszichológiai ventilációként funkcionált: „A hivatalos ünneppel szemben a karnevál az uralkodó igazság és fennálló rend alóli ideiglenes fölszabadulásnak, a hierarchikus viszonyok, kiváltságok, normák és tilalmak átmeneti fölfüggesztésének ünnepe.”17 Bacchus alakja természetesen azért integrálódhatott a karneváli kultúrába, mert a mámor, a felszabadulás, az újjászületés istene volt, a maga démoni, khtónikus aspektusával együtt. Éppen ez utóbbi, mely a darabban is megjelenik (Pluto Bachus egyetlen támogatója), nyithat utat a pszichoanalízis felőli olvasatra. A darab a hagyományos hármas kozmológiai rendszert alkalmazza: Jupiter és az istenek világa, a föld és a földi istenek (Bachus, Eskulapius) és az alvilág (Pluto) késő antik hármassága keresztény színezetet nyer. A jungiánus pszichológiában a főisten az ősvalónkat, a Selbstet jelenthetné, mivel azonban profanizált, ironikus világábrázolással van dolgunk, Jupiter, a féltékeny, büntető isten (akinek párhuzamát megtalálhatjuk az Ószövetségben) inkább a tudatos, rendszerelvü egoként 78
