Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - HÍD KÖR - Lábadi Lénárd: Barlangrajzok a posztmodernben (Sagmeister Peity Laura munkáiról)

BARLANG RAJ ZO K A POSZTMODERNBEN A Nagyapáti Kukac Péter-díjas Sag- meister Peity Laura legújabb fest­ménysorozata a sziváci Szenteleky Na­pokon került bemutatásra. A kiállítást Ninkov Kovácsev Olga művészettörté­nész nyitotta meg, és elmondása szerint a képek művészi színvonala kellő figyelmet és elismerést érdemel, mint ahogy a festő korábbi alkotótevékenysége is. Hangsú­lyozta, hogy a fiatal alkotó műveit egye­bek mellett a finoman nőies látásmód, a rózsaszín különleges árnyalatainak gya­kori használata és az anyagfestészethez közelítő stílusa teszi egyedivé. A sziváci Szenteleky Művelődési Ház­ban olyan, nemzetközileg is elismert vaj­dasági magyar művészek állítottak már ki, mint Hangya András, Sáfrány Imre, Maurits Ferenc, Csernik Attila, Benes Jó­zsef, Penovác Endre, Lennert Géza és olyan ígéretes fiatalok, mint Molnár Edvárd, An­tal László, Bakos Anita, Gubik Korina vagy Jelasity Szilvia. A Szenteleky Napoknak így nagy képzőművészeti hagyománya alapo­zódott meg az évek folyamán. Sagmeister Peity Laura 19 festmény­ből állított össze egy egységes sorozatot, amelynek komponensei szoros motivikus összefüggésben állnak egymással. Képein macskák, halak, árnyszerű varjak, bikák és baglyok jelennek meg, tehát a számunkra sem ismeretlen élővilágot teremti újra egy sajátosan metafizikai univerzumban. A tárlat keretein belül kolosszális ellentétek mutatkoznak meg. A sötét és földszínű varjak, valamint az iszapszínű halak mel­lett megjelenik egy szép, kerekded és női­esen rózsaszín gránátalma. Eleinte szemet szúrt, hogy a festőnő ilyen éles kontrasz­tokat állít fel a képein. A tárlat képeinek felén a macska, mint a nőiesség örökös szimbóluma áll, a másikon pedig a bika, amely a férfiasság archaikus és elemi jel­képe. A legtöbb alkotásán a barna, sárga, fekete és néhol a kék szín dominál. A ró­zsaszín két helyen jelenik meg. Elsőként a már említett Gránátalma című képen, de a Macskákon is, amelyben a játszadozó álla­tok fölötti terítő ornamentumát rózsaszín szívek alkotják. Különös technikát használ a gyümölcsöt ábrázoló kép esetében, ame­lyet már korábbi kreációin is megfigyelhet­tünk. A kompozíció némely részén az al­kotó hagyja szabadon szétfolyni a festéket, és ezzel akvarellszerű hatást tud kelteni. Nagy, puha és általában rózsaszín ember­alakjai esetében is észrevehető e technika használata az ábrázolt test körvonalain belül. Legújabb képei között a halmotívu­mokon is megjelenik ez a képzőművészeti megoldás. Vízi élőlényeit mindig felülről ábrázolja, ezzel is hangsúlyozva az áram­vonalas test dinai rikusságát. A festő nőies színkezelését értelmezve, Vajdaságban már majdnem annyira ösz- szekötötték a nevét az általa használt ró­zsaszínnel, mint Van Goghét a sárgával. A Bika című képe egyébként nem egyedülálló az opusában, ugyanis az al­kotás egy sorozat része, amelynek ha­50 LÁBADI lénárd

Next

/
Thumbnails
Contents