Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - HÍD KÖR - Srdić, Srdan: Hetty Blue (novella, Lenkes László fordítása)
Srdan Srdič BETTY BLUE 41 °C reggel- Afric Simone-koncert lesz pénteken.- Az még él?- No, barátom, te kicsit loco, Afric Simone sosem halni meg. Barátom, annyian meghaltak már. Peter Kowald halott. Jeanne Lee halott. Hallgathatod őket ma is, hogyha van lemezjátszód. Csak lemezjátszóról lehet hallgatni őket. Beásták a zenéjüket a lemezek közé.- Afric Simone nem meghalni. Loco, loco, loco orosz... - kedves, arab mosoly kíséretében, köröket írva mutatóujjával a halántéka körül. Loco Moscow. Nem vagyok orosz. Történeteket találok ki. Hazudok. Ez a munkám. És jól végzem. Loco? Nem hiszem. Lehetséges. Gondtalanná teszi az embert. Felelőtlenné. Miből gondolod, hogy orosz vagyok? Locomoscow. Lehet, hogy lokomotív vagyok? Egy őrült lokomotív.- Afric Simone, barát, péntek, nem elfelejteni! Nem felejtem el. Nina Simone. Ő is halott. Nataša alszik. A nap négy óra körül kel fel. Érdekes. A balkonról látszik a tenger. Nem járok ki oda. Az ajtó a szoba másik felén van. Nataša meztelenül alszik. Lerúgta magáról a takarót. Mindketten meztelenek vagyunk, állandóan. Kinyitottam az ajtót. Lehetek meztelen, nincs itt senki, megbizonyosodtam róla. Korán van és későn. A legtöbb, amit láthatok, az ég homokkal teli üressége, a sivatag tükörképe. Majd szétfolyik, amíg az ajtóban állok és narancs- sárga függöny hullik a félkész betonépületekre. Blade Runner. Beton, acél, folyosók üregei a masszív szerkezetekben. Az egyik ablakban világosság. Valaki ott van. A hotel világítása még mindig működik, három fém szár, égő fészkekkel a csúcsokban. A távolban dombok. Nataša álmodik. Rólad fogok írni, amíg te alszol. Nem tudom. Nem jó, ha én vagyok a saját történeteim főszereplője. Nataša álmodik. In these Last days Of total Dis-in-te-gra-ti-on Where every day 33
