Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - Háy János: A mélygarázs (regényrészlet)
Szóval, lett hajlékod, és végül munkát is találtál, ami szintén egy véletlen következménye volt. Megüresedett egy állás az önkormányzatnál, amely állásra éppen nem jelentkezett rajtad kívül más alkalmas pályázó. És te egyre feljebb másztál a hivatali létrán, és nem csak azért, hogy elérd a felső polcon az aktát. Jól jöttél a polgármesternek. Egy olyan munkatárs, akinek senkivel semmi kapcsolata nincs és nem is volt, hogy is lehetett volna, kívülről jöttél, s már az alkalmasságodkor is ez a kívül levés volt az elsőszámú indok, amúgy minden más, miattad elutasított pályázó jobban megérdemelte volna az állást. Téged be lehetett vonni, minden kockázat nélkül, a közbeszerzési ügyletekbe, s te éltél ezzel a lehetőséggel. Miért ne? Teve akartál lenni, s mikor végre az is lettél, mert busás összeg hullott le a csendestársnak, s a pénzedet is biztonságba helyezted egy külföldi bankban, beléptél egy jogvédő szervezetbe. Miért ne? Neked, helyesebben a te társadalmi helyzetedben illik a jogokat védeni, mégsem élhetünk egy olyan országban, ahol gyűlölik a cigányokat. Eleve nincs is ilyen szó, hogy cigány, csak az van, hogy roma. S te mindent megteszel, hogy ezeknek a hátrányos helyzetű embereknek a jogait védd, holott mindenki tudja rólad, hogy szívből gyűlölöd a cigányokat, s míg egy vidéki iskolában történtek miatt nagyhangon szónokoltál a cigánygyűlölet és a szegregáció ellen, magad soha nem íratnád be a gyerekedet olyan iskolába, ahol az osztály fele cigány. Ha csak egy cigány járna oda, már akkor gondolkodnál, nem kéne-e másik intézménybe vinni a gyereket. Persze, ha elviszed, nem a cigányra hivatkozol, hanem az oktatás színvonalára, meg arra, hogy a tanító néni pikkelt pont a te gyerekedre. Nem vette észre, hogy mennyire jó adottságú, s a dicséret-elmarasztalás arány az elmarasztalás irányába billent. Ezt mondod az igazgatónak, aki marasztalni akar, hisz tudja, mennyire fontos ember vagy az önkormányzatnál, a polgármester jobb keze, s az iskola pénzügyi helyzete, valamint az igazgató státusa is a polgármester jóindulatától függ, de te hajlíthatatlan vagy. Sokáig vártál, hogy változzon valami, mondod, de nem változott, s te most már eldöntötted, hogy nem, s ezzel a tanítónőt is kínos helyzetbe hozod. Az igazgató berendeli, s a fejére olvassa, hogy miatta veszített el az iskola egy gyereket, ráadásul nem is akárkiét. A tanítónő hiába hivatkozik a gyerek gyenge képességeire, meg hogy nem hagyhatta, hogy azt a szerencsétlen cigány kislányt örökösen megalázza, ettől fogva elindul egyfajta gyanakvás az irányában, hogy valami gond van vele, mert mennek el gyerekek az osztályából. Hiába volt ő a legjobb tanítónő, a gyerekek és a szülők kedvence, megingott a státusa, s ezt az ingást a régóta irigy kolléganők tovább erősítették, míg végül kirúgták pár évvel később, épp a te cigánygyűlöleted miatt. De hála istennek, ilyen iskola nincs a környékeden, ahová te járatnád a gyerekeidet, oda legfeljebb a muzsikus cigányok gyerekei járnának, ha járnának, s azokat el tudod fogadni, mert azok neked már olyanok, hogy nem cigányok. Könnyekig hatódsz, amikor egy dokumentumfilm az árvaházakba került szerencsétlen sorsú gyerekekről mutat hatásos, épp a hozzád hasonlókat megrázni akaró képsorokat, ám amikor kiderült, hogy biológiai okokból vagy épp a párkapcsolatod szerencsétlen alakulása miatt kicsúsztál a nemzőkorból, s gyermektelen lettél, mit lehet tenni, ezt mérte rád a természet és a sors, és gondoltad, örökbe fogadsz, a kérdőíven vastagon aláhúztad, hogy cigány nem lehet. Pedig, ha cigánnyal is beérted volna, már évekkel korábban nevelhettél volna gyereket, de neked cigány nem kellett, mert nem szerettél volna a családba emelni egy 6
