Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - Forgács Miklós: lassan; keddpokol és szerdamenny (versek)
és már megint ahelyett hogy néznélek hogy fürkésznélek hogy mégiscsak kitaláljalak újrarakjalak már megint magam után kutatok keresem a fotót fölforgatom a lakást azzal áltatom magam nem feledkeztem meg mégsem rólad és szerelmesen a képbe ahogy néz a kislány te nézed a gyereket én kisfiúként benézek ebbe a relációba és az egészet nézem téged akarva és a kisfiú fotója persze nincs meg sehol nem találom pont most természetesen és összedől az egész roppant leleményesen megtervezett kártyavár de talán mégsem a kedd a legpokolabb és talán a szerda sem mennyország és most ismét merek csak úgy szemlélődni mert a fotók tekintetek vágyak között lett egy hézag egy pici rés amin keresztül mintha csakis téged lehetne látni tényleg téged csakis téged téged és most el kellene mondanom milyen vagy de csak azt tudom az a kislány egyszerűen szomorú lehet miattam mert ilyen könnyen tűnnek el a tisztánlátás hézagai
