Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - Markó Béla: Különbség; Sorrend; Szélcsend (versek)
Szélcsend Úgy képzelem, hogy egyszer elcsitul a szél, s körös-körül a lomb a fákon már teljesen üres lesz, mert kihull belőlük minden, míg a rózsaágon továbbra is ott ég a rózsa, de nem képes illatozni, s szinte mindegy, hogy él-e még, és összeforrnak-e a rések valaha, illetve minket izgat csupán, hogy bent mégis tovább teszünk-veszünk, és nem látni nyomát sehol, s látszólag érintetlenül és persze némán várunk valakit vagy valamit, ami majd alakít, tehát életre kelt kívül-belül. □ SZŐKE ERIKA (SZLOVÁKIA): „EGY GONDOLAT BÁNT ENCEMET” guminyomat> 2013 40
/
