Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - CSODA - Petres Csizmadia Gabriella: A csodás nevek hatalma (tanulmány)
CSODA korszakot megnyitó dátumával told meg. A megfelelő név felismerése tehát varázsfunkcióval bír, hiszen a név kimondói előtt kitárulnak a feltörhetetlennek vélt börtönkapuk. A néven nevezés átalakító erejére a legkitűnőbb példát a harmadik kötetben találjuk, ahol rejtélyes körülmények között Rumini kezére kerül egy kígyó formájú aranykarkötő (Berg 2009: 83.). A leleplező stigmaként viselt karperec csak akkor kerülhet le a kisegér karjáról, ha fel tudja idézni a titokzatos ékszer nevét. „Ha nevén nevezzük a bajt, könnyebb tőle megszabadulni” (Berg 2009: 83.) - kapja a bölcs tanácsot Rumini. Névamnéziája azonban makacsul elhúzódik, ami egyre több bajba sodorja a karkötő viselőjét. A névre való görcsös emlékezni akarás hipnotikus erővel hat a kisegérre, mivel minél jobban koncentrál az elfelejtett emlékképre, annál közelebb sodródik a karkötő ellenfeléhez. A név kimondásának hiánya tehát az anonim ékszer negatív pólusát vonzza a történetbe, ám a karkötő viselőjének és a karkötő ellenfelének találkozása végzetes eseményeket hozhatna a kisegér számára. Mielőtt a találkozás létrejönne, egy-egy beszélgetésfoszlány hatására kialakuló déjá vu-érzés hatására sikerül feloldania Rumininek az emlékgátjait, és az utolsó pillanatban néven nevezi karperecét. A kimondott név - Szerpentinia - hallatára az ékszer azonnal aranykígyóvá változik, amely a mágia alól felszabadulva végre elindulhat megmenteni népét. A néven nevezés aktusa tehát performatív erővel bír, az élettelen tárgyból élőlényt varázsolva. Hasonló átalakulás figyelhető meg Ködvitéz esetében is, azonban ezúttal a név átalakító ereje önszuggesztió segítségével jön létre. A fiú valódi neve Jani, azonban a romantikus lovagvilágba vágyakozó legény saját keresztnevét túlságosan puritánnak tartja, és ehelyett Ködvitéznek szólíttatja magát (Berg 2007b: 130-143.). Választott neve a külvilágtól való eltérését, másságát próbálja reprezentálni, amely egy belső álomvilágba ringatja őt. A név szuggesztív hatalma azonban fokozatosan átalakítja viselőjét, aki végül a király megmentőjévé növi ki magát, és valódi vitéz válik belőle. A személynévtől való idegenkedés, az ön-elidegenedés tendenciái mutatkoznak a hódkisasszony, Dóri életében is (Berg 2007b: 169-180.). Ködvitézzel szemben azonban Dér Dorián lánya a túlságosan előkelő nevével - Dorinilla Szimonetta Hódkristály - képtelen azonosulni, mivel a lényegesen puritánabb személyiség egy egyszerű hangzású személynév után vágyakozik. Amikor Rumini a várurak rettenetes névadási szokásai felől érdeklődik Dórinál, a lány nem vállalja fel előtte teljes nevét, így próbálja háttérbe szorítani saját előkelőségét. A névszuggesztió ezúttal is eléri a hatását, mivel a súlyos és merev úrilánynév elhagyása felfedi valódi személyiségét édesapja előtt, aki meglátja lányában a határozott, önálló döntésekre képes, félig-meddig felnőtt embert. AZ ÁLNÉV, LOPOTT IDENTITÁS, MONOGRAM ELREJTŐ HATALMA A kalandos történetbonyolítás és feszültségkeltés megfelelő eszközének bizonyul az álnév használata is, amely a szereplők felismerhetetlenségének biztonságát, vagyis álidentitás létrehozását biztosítja. 26
