Irodalmi Szemle, 2013

2013/12 - CSODA - Czinki Ferenc: „Az is gyanús, ha egy történet szép" (tanulmány)

7 Uo. 109.

olvastunk. A witembergi kőtörők olyan eseménynyel indul, ami a helyiek számára is csodának, elsőre megfejthetetlennek tűnik: a witembergi kőtörők abbahagyják a munkát. „A witembergi kőtörők még sohasem hagytak föl a munkával. És a hatalmas és fényes hegy, amely a város fölé magasodott, most olyan volt, akár a halál”7. A csodás, korábban elképzelhetetlen esemény a veszélyt, a pusztulás, a halál lehetőségét hozza el a városba. A kőtörők munkájának folyamatos zaja olyan természetes abban a városban, ahol egyébként is mindenkit Kőtörőnek hívnak, mint a napok váltakozása, a fény és a sötétség. A csoda ebben a szövegben a történetet elindító esemény, ha nem zökken ki a rend, soha nem szerzünk tudomást ennek a közösségnek a létéről sem. Most viszont, a kőtörés elhallgatása után maradt csendben az egész város minden mondata egyszerre hallatszik, mindenki kihallgathatja mások titkait, és mi is ennek a hallgatózásnak leszünk részesei. A rendkívüli állapot egészen addig tart, amíg a fiú magára nem ölti egy halott kőtörő overallját, és el nem indul a hegy felé. A beavatás megtörténik, a kőtörők megnyugszanak, és újra megkezdődik a munka, folytatódik a mindent elfedő, biztonságot adó, éltető, monoton zaj.

3.

A fent tárgyalt két novellában a csodák, a hiedelmek egy kis közösség, akár vallásinak is tekinthető, legalábbis dogmák, büntetések és kisebb-nagyobb fel- oldozások alapján működő rendszerében jelennek meg. A Szerelmem, Dumumba elvtársnő két szövegében azonban (a címadóban és A brazilok labdája címűben) már egy jóval tágasabb térben, az 1947 utáni Magyarországon. Az írói gesztus, a keserű humorosság forrása nyilvánvaló, és a vallások, a csodák, a hiedelmek működési mechanizmusára történő utalások is jóval egyértelműbbek. Itt már nem egy, akár antropológiai szempontok alapján is könnyen értelmezhető kisközösségi létet szemlélhetünk, hanem

19