Irodalmi Szemle, 2013

2013/11 - ELSÜLLYEDT SZIGETEK - Benkő Krisztián: Radioaktív. Hang, zene, rádió (tanulmány)

ELSÜLLYEDT SZIGETEK

11 William S. Palley A rádió és a szórakoztatás című írásában, mely újra felhívja a figyelmet arra, hogy a propagandisztikus célok mellett rendkívül fontos a hallgatóság szórakoztatása is, már 1930-ban kijelentette, hogy az új médium - annak ellenére, hogy nem ad lehetőséget a hallgatónak a választásra és az ismétlésre - mégis átvette a fonográf népszerűségét (vagyis a hallgatóság ízlésvilága erősen befolyásolható) (vő. Codel 1930: 65.). A (zene)szerzői copyright jogi kérdései természetesen már a legkorábbi rádióközvetítések idején előtérbe kerültek Magyar- országon is (1. Szente, Szalai).

sőt értő módon tudja mérlegelni a „műsorkalkuláció” arányait, nem mellesleg a neki nem tetsző, bár népszerű műsorszám hallatán is belátja, hogy „másnak azért nagy öröme telhetik benne” (114.):"

„A érdekeltség alapján megnyilvánuló kritikai tapasztalatok vezették a német birodalmi rádió igazgatóságát arra a most kiadott rendeletére, hogy aki rádiókritikát ír vagy mond rendszeresen, az a bírált állomás műsorában semmilyen módon nem szerepelhet. A kritikusnak is, a rádiónak is üdvösebb mindkettőjük teljes függetlensége” (114).

Az 1937-ben, saját lapjában Tormay Cécile-ről közölt két nekrológ, melyet két olyan erdélyi szerző írt róla, akik egyaránt nekik köszönhették pályakezdőként az első publicitás lehetőségét, kiemelik a Napkelet szerkesztőjének és az európai jelentőségű írónőnek a „jó- akaratúság”-át (Halász Gábor) és „szeretet”-ét (Mihály László). Az utóbbi, örök hűséget fogadó Mihály így zárta a példakép búcsúztatását:

„Néhány hónap múlva ajánlatára az Uj Nemzedékhez kerültem újságíró-gyakornoknak. Ez volt a kezdet! 1937. április 2-án, amikor a trieszti gyors robogott velem Róma felé - az olasz állam kitüntető ösztöndíjával - eszembe jutott mindez, s a fontos határkőnél köszönetét akartam neki írásban mondani. Későn! A rádió éppen akkor röpítette szét halálhírét. S most élő helyett a magyar szívekben s a művelt emberiség köztudatában mindig halhatatlan Tormay Cécile-nek küldöm el köszönetemet, örök hűséggel az általa képviselt eszmékhez” (1937. május, 338.).

66