Irodalmi Szemle, 2013

2013/11 - ELSÜLLYEDT SZIGETEK - Benkő Krisztián: Radioaktív. Hang, zene, rádió (tanulmány)

ELSÜLLYEDT SZIGETEK

9 1924 és 1933 között számos illusztrált rádiótechnika-történeti könyv jelent meg magyar nyelven is (1. például Schultz, Vermes, Zakariás).

(Ormos II 2000: 399.), nyilván személyesen és telefonon keresztül is rendszeresen érintkeztek. Talán a Napkelet folyóirat konzervatív szellemiségéből adódóan, talán csupán azért, mert az 1925-ben alapított Magyar Rádió csak 1933 után vált országos jelentőségűvé, mindenesetre egészen a harmincas évek közepéig nem sok (pozitív) említést találhatunk a lapban a hangtechnikai újításokról.9 Kastner Jenő 1923-ban például még groteszknek találta Molnár Antal zeneszociológus kijelentését, miszerint: „A Strauss Richárd-féle tömeg - szuggeráló programzene és a Debussy-féle túlírnom idegfürdő állította elő a világháborút.” Noha Paul Virillio és Friedrich A. Kittler médiaelméleti kutatásai óta már szinte evidenciának számít a technikai fejlesztések militarista motivációja, a Napkelet kritikusának keserű élce így hangzott Molnár megérzésével kapcsolatban: „Gyorsan meg kellene táviratozni Trianonba a háborús felelősség e Molnár Antal féle megállapítását” (1923. június, 557.).

A folyóirat minden hónapban rendszeresen jelentkező Zenei szemle című rovata 1926-ban már ráérzett, hogy a technika fejlődése erősen próbára tette az élő zene élvezetének kizárólagosságát, amikor a rovat aktuális szerzője beszámolt egy különleges hegedűművészről, de - hogy stílszerűen fogalmazzak - a német romantikus Hoffmann Olympiáját (A homokember) még inkább Offenbach modorában olvasták:

„A szóló koncertek tömegéből nem sok kiemelniva- lónk maradt. [...] Itt járt Heifetz Jascha, kit a világ első hegedűművészének hirdetett a reklám. [...] Tökéletesen hegedül, de nem művész. Hideg, kápráztató hegedűs, de nem muzsikus. Hegedülő mechanizmus, tökéletes masina. Ezért tartják elsőnek a gépek országában, Amerikában” (1926. március, 279.).

A zenei rovatban 1932 februárjában a Budapesti Hangversenyzenekar egyik koncertjének kritikájában jelenik meg először a Napkeletben a „rádió” szó, amikor Polgár Tibort a műkritikus „tehetséges, sokoldalú rá- diókarmester”-ként mutatja be (147.), és 1933-ban 64