Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - MAGYAR MINIMUM - Brutovszky Gabriella: „Egy lélegző inkubátor vagyok” (Miklya Anna Eső című kötetéről)
MAGYAR MINIMUM utazik édesanyjához, aki megkéri őt, hogy a hónapok óta tartó esőzések miatt a helyi önkormányzat alapítványának kezelése alatt álló megrongálódott műemlék majorok helyzetét felmérje. így a fiatal nő visszatér régi gyermekkori falujába, ahol szembesülnie kell a helyi hatalmak versengő érdekeivel, valamint a családi viszály valódi forrásával. A misztikus és már-már kísértetiesbe hajló részek újabb kaput nyitnak meg a regényben, így például a család és a kisváros halottakhoz való viszonyulása és a hősnőnk által ezekre az eseményekre történő különböző reflektáltság is szerepet kapnak. A regény nyelvezete könnyed, gyakran él a szleng és a rétegnyelv használatával, illetve vegyít különböző stílusokat a szöveg, miközben az irónia széles eszköztárát is alkalmazza („anyám az akut családi összejövetel előtti hisztéria tüneteit produkálja”, 162.). A mondatok rövidsége, tömörsége az egyszerű, hétköznapi nyelvet, illetve nem egyszer az egyén gondolatmenetének fragmentumszerűségét tükrözi. A regény szerkesztésmódja a hagyományos regény linearitását alkalmazza, az eseménysort gyakran lelassítja egy-egy leírás, belső monológ, ám mire az olvasó a kísérteties és titkokkal teli világban elmerülne, a regény kifullad és unalmassá válik. A várt fordulat elmarad. Ennek ellenére vannak vitathatatlan erényei a könyvnek: az olvasói élményt elsősorban a kesernyés humorral fűszerezett kiforrott nyelv garantálja. (Miklya Anna: Eső. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2012, 252 oldal, 2565 Ft) 52 □ ’FK829B’ 2012; 67 x 67 x 3 cm; fa, akri!
