Irodalmi Szemle, 2013

2013/1 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Angyal László: A kétnyelvűség kérdései (Bárczi Zsófia - Vančoné Kremmer Ildikó [szerk.]: Margó)

történő közléséről van szó. A harmadik eset az, amikor a célnyelvre fordított szöveg közlése egyszer a fordító neve alatt, másszor a forrásnyelvi szerző neve alatt történik.

Simona Kolmanová írásában azt vizsgálja, hogy milyen magyar eredetű módosítások, adaptációk és plágiumok honosodtak meg a 19. század második felében a cseh irodalomban, és ezek a fordítási hagyományok miképpen illeszkedtek be a cseh kultúrkörbe. Kutatásaiból kiindulva egyértelmű, hogy az 1860-as évektől szép számban fordították magyar írók műveit. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Károly és Garay János azok, akikkel a leggyakrabban találkozunk. A tanulmány elsősorban Petőfinek és Jókainak szentel nagyobb figyelmet. Megállapítható, hogy a cseh fordítók az adott cseh társadalmi és politikai helyzetnek megfelelően jártak el: az esztétikai szempontot az eszmeinek vetették alá.

Csehy Zoltán tanulmányának címe: Szöktetés egy másik nyelvbe - két italianofil kritikai reflexió. A szerző két regényt és azok fordítását elemzi. Az egyik Mizser Attila Szöktetés egy zsúfolt területre című, a Kalligram gondozásában 2005-ben megjelent regénye, amelynek megjelent az olasz fordítása is Monica Savoia tollából Fuga verso un area affollata címmel. A másik Pasolini két korai kisregénye, az Amado mio és a Tisztátalan cselekedetek. A két kiváló kisregényt Preszler Ágnes avatott magyarításában élvezhetjük. Egyik fordítás megjelenése sem volt botrányoktól mentes,

ÍZLÉSEK

ÉS POFONOK

mindkettő vegyes kritikai fogadtatásban részesült. Csehy mindkét kisregényt nagyon alapos elemzésnek veti alá.

Benő Attila értekezésében a vers- fordítás lehetőségeit tárja az olvasó elé. A fordíthatóság és a fordíthatatlanság kérdése is izgatja. Balázs F. Attila két, román versfordításokat tartalmazó kötetét, a Szabadulás a gettóból. Műfordítások a kortárs román költészetből és az Egy zacskó cseresznye. Kortárs román költők Balázs F. Attila fordításában című szövegegyütteseket veszi górcső alá. Mindkét kötetben kortárs román költők verseit olvashatjuk magyarul. A szerző annak az általános igazságnak ad hangot, hogy érdemes verset fordítani a fordíthatatlanság gondolatának önkéntelen jelenléte ellenére is.

Heltai Pál tanulmányában a lexikai átváltási műveleteket elemzi irodalmi- és szakfordításokban. Szövege elején olyan fordítástudományi fogalmakat tisztáz, mint fordítás és szakfordítás, a fordítás mint prototípus-fogalom, poétikai és tudományos kommunikáció. Az irodalmi szövegek esetében a fordítás nem világos, mert az eredeti szöveg sem az. A szakfordítás esetében a tartalom visz- szaadása egyértelmű és explicit. A szerző eredményeiből kitűnik, hogy az irodalmi fordítás során a fordítóknak jobban el kell térniük a szó szerinti megfeleltetéstől, mint a szakfordítóknak.

Misad Katalin a szlovákiai magyar tannyelvű alapiskolákban használt kétnyelvű szakszótárakban és szakkifejezés-gyűjteményekben található terminológiai problémákat vizsgálja. A szerző szándéka azért helyénvaló, mivel napja88