Irodalmi Szemle, 2013

2013/11 - Grendel Lajos: Utazás a semmi felé (regényrészlet)

GRENDEL LAjOS

VjW r

UTAZÁS A SEMMI FELÉ

(RÉSZLET)

Zoli vékonydongájú volt, és ahogy ült, ölében a doromboló macskával és azzal az ártatlan mosolyával, nohát, az egy fényképre való volt. Egy téli délután... Az idő rég elsodorta a túlsó partra, más nem is látszik belőle, csak a csontváz. Eleinte ellenszenves volt, meg nagyképű is. Aztán megváltozott Attila véleménye, mert megismerte közelebbről. Túlságosan magába tekintett, és rosszul mérte fel az erőviszonyokat. Megesik az ilyesmi. - Már másnap volt, a pszichiáter háttal állt neki, de minden szavát figyelte. Nem készített jegyzeteket.

Zoli egyik gint a másik után itta, és rengeteget dohányzott, olyannyira, hogy néha elment a hangja, vagy mélyen szólt, mintha egy kút fenekéről szólna. Persze akkor már jó régen barátok voltak, semmi sem ronthatta el a barátságukat, mondhatni egy fennsíkra értek, és még sok kilométer várt rájuk. Afféle hármasszövetséget alkottak, de ezt utólag hívták így, amikor már csikorogtak a kerekek, csak ők nem akarták tudomásul venni. Tomi, ha egyáltalán összefutottak még, ugyanúgy viselkedett, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, és ez Attilát előbb-utóbb kihozta a sodrából. Pláne, ha nem szólt neki, csak mosolygott, mint egy kisgyerek. Ez is egy barátság. Barátságnak örökre megmarad, de valahogy lesoványodott, alig volt rajta hús. És a „csontváz”, mi tagadás, nem tud mosolyogni. De akkor, harmincvalahány évvel ezelőtt, még barátság volt! „Még ifjúi vér ki szivemből” - mondta Tomi, bár azt nem tudta, hogy pontosan mondta-e. Egy futballmeccsre mentek; sápadt vagy Tomi, sápadt, mondta Attila, de ezt csak úgy hergelve mondta, mert Tomit sápadtnak nevezni annyit jelentett, hogy otthagyta a csaja. És ebben volt némi igazság. És Tomi rendesen föl is hergelődött. - Fogd be végre a pofád - mondta. - Ma nincs kedvem szórakozni. - Na jó, nem is erről van szó, mondta egy évtizeddel később Attila. A stadionon még kívül, a túloldalon várták a harmadikat, Zolit. Nem jött. Pedig biztosra ígérte. Ö Ferencváros-drukker volt, és most Pozsonyban szerepelt a Ferencváros, afféle barátságos meccs volt a gyengébb pozsonyi klubbal, az Interrel, február közepi meccs, nem volt semmi tétje, de ha magyar csapat, akkor mindig tétje van. Tominak igaza volt. Szlovákul beszéltek, biztos, ami biztos. Ha magyarul beszélnek, nem biztos, hogy nem kaptak volna a pofájukra. Úgyhogy, ha csak tehették, nem szóltak semmit. Elég szépen megtelt a stadion, ezt legalábbis sejtették, mert a sor nem akart véget érni. Enyhe idő volt, esett az eső, de nem túl hevesen. Zoli csak nem jött. Attila nem szeretett futballmeccsekre kijárni, habár imádta a futballt. De a „kriminológiát” sosem szerette.- Úgy látszik, a Cicuska utálja a futballt. - Tomi a legelső pillanattól fogva nem szerette Cicuskát. Dilinyós lánynak tartotta, aki mellett Zoli is fokozatosan meghülyül. - Gyerünk

7