Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Tóth László: Vonások - írás és emlékezet, avagy Mit tettünk s mit tehetünk, Irodalom és emlékezet (esszék)
Vonások 79 feldolgozottsággal, akár 80-90%-os biztonsággal is meg lehetne állapítani az 1945— 1948 közti jog nélküli esztendők rendelkezéseinek, üldöztetéseinek, ki- és áttelepítéseinek közvetlenül felróható halálos áldozatok és az áttételesen ezekkel kapcsolatba hozható halálesetek számát - bőven itt lenne már az ideje halottaink ilyetén számbavételének is, s annak, hogy legalább jelképesen egy közös emlékművet állítsunk nekik. Ugyanígy már most is összegezhetők lennének a különböző helytörténeti munkák egy-egy településre vonatkozó adatai, ezekre vonatkozó következtetései, tanulságai, ami újabb vonatkozásokkal gyarapíthatná az eseményekkel kapcsolatos ismereteinket. S vannak területek, ahol továbbra is meglehetősen hézagosak az ismereteink; hogy csak egy példát mondjak: az említett s úgy-ahogy már feldolgozott értelmiségi ellenállás mellett máig viszonylag keveset tudunk a korabeli történésekkel, eseményekkel szemben tanúsított spontán vagy szervezett(ebb) helyi, netán kiterjedtebb ellenállásokról, azok különböző formáiról, részvevőiről, s az azokat követő megtorlásokról (egy-egy történeti összefoglaló vagy helytörténeti munka utal ugyan ezekre is, de messze nem a gyakoriságuknak és az egy-egy szőkébb közösségen belüli jelentésüknek, jelentőségüknek megfelelő mértékben; legutóbb épp a korszak egyik leginkább mértékadó tudós kutatója, Vadkerty Katalin hívta fel a figyelmet az Új Szóban ezek feltérképezésének, számbavételének sürgető voltára). Végül, visszaérve egy-egy kor írásos, illetve irodalmi emlékezetéhez, mely gyümölcsözően bővítheti történelemképünket, történelmi ismereteinket is, további fehér foltokat is találhatnánk még. S bár a jogfosztottság fényeihez, eseményeihez kapcsolódó írásos emlékezet néhány lehetséges vetületéről az imént már szóltam, a jelenleginél nagyobb gondot s figyelmet fordíthatnánk például a területeinkkel is kapcsolatos második világháborús írásos katonabeszámolók, katonalevelek és -naplók, versek, egyéb írásbeli-irodalmi megnyilatkozások, nyugati vagy orosz fogságban született verses vagy prózai szövegek előkerítésére, értékelésére, esetleges publikálására, hagyományaink közé való beépítésére is (csak zárójelben jegyzem meg itt, mondandóm végén, hogy akár a Bibliotheca Hungarica is hirdethetne egy, ezek fellelését ösztönző pályázatot, amilyet az 1990-es évek derekán a jogfosztottság éveihez kapcsolódó emlékezetünk aktivizálására, emlékeink feltárására - a boldog emlékezetű Zalabai Zsigmond kezdeményezésére és jóvoltából - egyszer már hathatós eredménnyel hirdetett). Az ismert német kultúrakutató, Jan Assmann épp húsz évvel ezelőtt tette közzé magyarul nagyjából egy évtizedes késéssel megjelentetett invenciózus tanulmányát A kulturális emlékezetről, melyben negyven évben határozza meg a „szemtanúk nemzedékének idejét” - hiszen ennyi idő alatt az egykori eseményeket felnőtt fejjel át- s megélők megöregszenek és meghalnak, ami az adott eseményekhez kapcsolódó „élő emlékezetnek” is az elhalását jelenti. így ez a bizonyos negyvenedik év adja azt a bizonyos „kritikus küszöböt”, melyen túl már fokozódó valószínűséggel elvesznek, feledésbe merülnek azok az emlékek, melyek ezen négy évtized alatt úgymond nem tevődtek, nem fordítódtak át a személyes emlékezetből a
