Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Filep Tamás Gusztáv: Jócsik Lajos regényeinek néhány társadalmi vonatkozása (tanulmány)
Jócsik Lajos regényeinek néhány társadalmi vonatkozása 71 széttépi, kettőnek a lábát szakítja le. Másnap két gyerek megnézi a holttestet, mielőtt elszállítanák: A feje ép volt, csak borzalmas kínokba torzult az arca. Ellenben a belei úgy lógtak szerteszéjjel, mint amikor ölésnél a böllér a disznó hasát fordítja ki. [...]- És a kezei, meg a lábai?- A bal keze az ép volt. A jobb keze nem volt sehol. A lábai meg darabokból voltak összerakva a hasa alatt.”13 A regényből érzékletes képet kapunk a babonákhoz való viszony kétarcúságáról, részleges nemzedéki tagoltságáról, a babonák társadalmi összefüggéseiről vagy alapjairól. A vasútfűtőből alkalmi munkássá, napszámossá deklasszálódott apa, amikor helyet találnak az ajándékba kapott kecskegidának, az ajtóból „aprókat” köp feléje, mert „így kell ezt tenni, hogy az állatok ne kapjanak szemverést”14 Újvár legsajátszerübb vonása természetesen részben parasztváros-jellege - amelynek arculatán már a 19. század közepén sokat változtat a polgárosodás s az is, hogy háromezer vasutas család él benne s veszíti el megélhetését a cseh megszállás után. Ez a népesség a lakosságnak talán tizenöt-húsz százalékát is kiteszi, s többségük a paraszti világ alsó szintjére hullik vissza - ez a paraszti világ rendkívül tagolt egyébként. A város virilistái nem klasszikus polgárok, hanem parasztgazdák, akik közül többnek a meggazdagodása összefüggésben van a tagosítások idején, 1866-ban történt megvesztegetésekkel. Amikor a főhős családjában erről esik szó, az apa azt mondja, hogy agyon kellett volna verni azokat a mérnököket, akik a tagosításkor a nagygazdáknak kedveztek. „Hát nem ártott volna - szólott nagyanya. - De én azt se mondanám, hogy az átok hiábavaló volt.” Szerinte ugyanis egy-két évtizeddel az események után „egyszerre csak tüzes lángok jelentek meg a Pirító fölött [...] Ezek az elátkozott mérnökök lelkei. Nem lelik nyugtukat haló porukban és bolyonganak abban a határban, ahol a bűnüket elkövették”. S amikor az apa legyint erre a babonára, a válasz ez: „Imre, ne kísértsd az Istent, ne légy hitetlen!”15 Itt a babona forrása a „nép” igazságérzete; a másik eset a hiedelemben való hitre építő emberi számítás. A regény egyik legjobban kidolgozott részlete a fejetlen apáca története, aki a volt koleratemetőben épitett Mária-kápolna környékén kergeti meg a vasútállomásról a városba tartókat. A fejetlen apáca létében a szaporodó üldözési esetek következtében mindenki hinni kényszerül. Végül a rendőrkapitány eldönti, hogy a végére jár a dolognak; a rendőrök, akik éjjel a kápolnába zárkóznak, hogy lecsaphassanak az esetleg feltűnő fejetlen apácára, remegő térdekkel várják a jelenést. A fejetlen apáca színre is lép, hogy megtámadjon egy éjféli járókelőt, a rendőrök résen vannak, rávetik magukat - ekkor kiderül, hogy az apácának van keze, lába és feje is. O ugyanis Grozoli bérlő kocsisa, s a gazdája fogadta föl rémnek. A város ugyanis nem sokkal azelőtt döntést hozott a koleratemető parcel- láztatásáról, ott kaphatnak olcsó telekhelyet a település szegényebbjei. A bérlő, aki maga akarja fölvásárolni ezeket az olcsó telkeket, a fejetlen apácával próbálja elriasztani a többieket a vásárlástól.
