Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Filep Tamás Gusztáv: Jócsik Lajos regényeinek néhány társadalmi vonatkozása (tanulmány)
Jócsik Lajos regényeinek néhány társadalmi vonatkozása 69 met mozgalom erősödése idején azonban a család férfitagjai belépnek a Henlein vezette pártba - egyikük magyarórákat is vesz, mert nincs kizárva, hogy a piac egy része Magyarországhoz kerül; igaz, a gyárvezetők német hányada és a párt renegátnak minősíti és megveti őket. Arra is figyelmeztet ez, hogy 1938-ra nem egyszerűen a németek és a csehek határolódtak el egymástól - olyan reasszimiláció indult meg, amelynek során azok egy része is a köztársaság ellen fordult, például számításból, akik 1918-ban részt vettek a cseh nemzeti reneszánszban. Még meglepőbb, hogy a cseh gyárvezetők 1937 végén vagy 1938 elején hagyják meggyőzni magukat német kollégáiktól, hogy érdemes Érsekújvárban vagy Rozsnyón gyárat fundálni, mert az ország valószínűleg úgyis szét fog szakadni, és nekik már a magyarországi piacra kell - Kossuth Lajos által is használt szóval - bazírozniuk. Az üzlet az üzlet. A legérdekesebb azonban az az egyetlen utalás, amely a sokak szerint a magyarnál „felvilágosodottabb”, polgárosultabb cseh paraszti-parasztpolgári világra vonatkozik, s nem egyezik a közkeletű képpel. A főhős monológjából: „...a magyar piacot én szerveztem meg [...] ez a piac többet jelentett, mint az egész Morvaország fogyasztása. A magyar városokban volt életszínvonal-igény, meglehetősen sok édességet fogyasztottak. A morva paraszt mélyen a magyar agrár- népesség színvonala alatt élt igényeivel. Gazdagabbak voltak a morva parasztok, az állam agyontámogatta őket, de rosszabbul éltek, mint a magyarok. A felvidéki tót- ság életéhez volt hasonlatos a morvák élete. Az északi megyékben alig forgalmaztunk valamit a Felvidéken, de a déliek kitettek magukért. Volt egy térképem. Megvontam rajta a »csokoládéhatárt«. Egyszer aztán kezembe került egy néprajzi térkép. Amulva láttam, hogy az én csokoládéhatárom csaknem teljesen egybeesik a magyar-szlovák néprajzi határral.”11 A másik két mű tematikája, helyszínei, önéletrajzi utalásai miatt szorosan összetartozik. A fekete kecske 1920-ban, a Hét ember meg egy fél 1925-ben játszódik. Az első több szempontból ma is érvényes, mind közül ezt volna érdemes újra kiadni. A második kapcsán lényegében egyetérthetünk az 1965-ös, már idézett recenziókkal. A fekete kecske, úgy látom, egyfajta „érsekújvári”, s ezen belül egy családi legendáriumot is igyekszik rekonstruálni, a parasztváros néprajzát és mitológiáját fogja egybe a kisfiú, a nagymama és a kecske - a „kódusok tehene” - történetének hátterében. Lássuk először az arra vonatkozó utalásokat, hogy meddig ér visszafelé a helyi történelmi emlékezet. 1848-ig, sőt a reformkor utolsó szakaszáig egészen biztosan. Van a nagymama által képviselt közemlékezetben nyoma a település eredetének is, a várépítés körülményeinek a török harcok idején, illetve mondák képződtek e körül - Jócsik 1938-as ismert, később idézendő városképében mondja, hogy a település a várból nőtt ki a szabadságharc viszont élő emlék, és ezen nincs is mit csodálkozni. A regényhős az 1910-es években született, nagyanyja, aki ekkor het- ven-egynéhány éves, 1842-ben. Jócsikéknál - illetve a főszereplő családjában - ma
