Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Kiss Gy. Csaba: Budapest-Zágráb; oda-vissza - Túrmező: egy táj kultuszából (esszé)
56 Kiss Gy. Csaba a nedvesség a sárban, a mohákban és a gombákban, ezért sok vendég hölgy hütötte itt elefantiázisát, s közben azzal szórakoztak, hogy a kis gyertyánnak vérvörös levelét helyezték Šenoa regényeibe. Fölöttük hízott túrmezei harkályok ültek, jólla- kottan a paraszti cölöpházakból kivájt férgektől, az apró vörös és fekete hangyáktól.” A vidék másik jellegzetes eleme a papiak és a templom. „Az ócsicsei papiak a legtisztább plébánia, amit valaha láttam. Egy szép bútordarab, szépen faragott, precízen összeállított éjjeliszekrény, komód, szökröny - könyvek, fehérnemű és gyümölcs tárolására. [...] Sehonnan nem árad a túrmezei paplakok folyosóinak ismerős konyhaszaga, amelyből a sülő nyúl illatát vagy az ecetes bor páráját érezni.” A következő faluban egy kápolna az igazi látványosság. „A kápolnában található Túrmező egyik legszebb barokk oltára: angyalok repülnek a pusztuló aranyból a pusztuló aranyba: könnyedek, mosolygósak minden féreg után is. Körös-körül oszlopos tornácokat emeltek, vékonyak, mint a gólyák, fonottak, mint egy hagymafüzér. Alighanem lovakat szenteltek alattuk Szent Antal és Szent Bálint napján.” Valóságos csoda a kódorgás utolsó állomása, Sela falu és kéttornyú temploma: „Hagymából, paprikából és tormából nőtt ki, íme, a mi csöpp túrmezei Urbinónk! Valami gyümölcsös fény ragyog körülöttem. Ha e pillanatban leszállna az éj, a templom talán Túrmező fölé emelkednék, mint a telihold.” És fönt a templomtoronyban rémlik föl a 20. századi utazóban a horvát történelem dicső és véres öröksége. Mintha barokk író ősétől kapta volna az ihletet: „Biztosan ide húzódtak vissza a sebesültek a sziszeki csata után 1593-ban. Fáklyák mellett fektették őket éjjel a mohára, gombák és nyálka közé. A sárga török selyemzászlókból, a legyilkoltakról való aranyból, a fezekből vidáman kihajtó vöröshagymából, a fekete retekből, mely sötét, mint a mi falusi vérünk - keletkezett Sela.”
