Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - IRODALMI SZEMLE - Markó Béla: Sósfürdö (vers)
Irodalmi szemle MARKÓ BÉLA Sós fürdő Egyetlen húsos testben elfér a különböző lelkek garmadája, mert kétségkívül ilyen a mennyország, lebegnek csak a csonttól, bőrtől, zsírtól legalább részben szétválasztott lények, s rugóznak, mint nagy lengéscsillapítókon, saját áttetsző végtagjaikon, feloldódik a fehér angyalszárny a vízben, akár a só, és hullámzik ide-oda egy gyűrött, hurkás felleg a forró betonteknőben, hiszen mindez csak folytatása annak, amit egymással művel kettőnk teste, ahogy hirtelen összeilleszkednek, és úszkál két lélek boldogan Isten országában, a közös anyagban, s most gyűjti, egyre gyűjti a fölszabadult lelkeket a végtelen sósfurdőben, ahol a térdem, a combom, a hasam ugyanazt érzi, mint a térded, a combod, a hasad, illetve különválnak tőlünk, és teljesen egymásba olvadnának akkor is, ha lenne közöttük egy-egy kinyújtott karnyi hely még, egy-egy lengéscsillapító vagyunk csak, fel-felhajítunk egy szót, de nem túl magasra, most olyan furcsán szeretlek, túlságosan nagy testben van a lelkünk, ujjbeggyel hozzád érek, és tovaszáll egy felhő, és nyilvánvalóan így fogunk lebegni, ha akarnánk, sem tudnánk lesüllyedni, beleszorultunk egyetlen testbe, legalább ketten, legalább így, legalább örökre magunk után vonszolva ezeket a hatalmas hullámokat, köbméterenként egy-egy maréknyi só az Isten, érzem az ízét a szájam szélén, mintha a te szájad lenne.
