Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - PRÓ ÉS KONTRA - Vilcsek Béla: Életmű és recepció II. (tanulmány Csclényi Lászlóról)
VILCSEK BÉLA r Életmű és recepció II.* Cselényi László pró és kontra Az életmüsorozat eddigi utolsó és egyben nyolcadik darabja a 2011-ben napvilágot látott A képzelet aritmiái, avagy Aki e verseket mind ellenírta. A kettős címválasztás ezúttal sem a véletlen műve. A válogatott versek 2006-os kiadásában a költői megújulást reprezentáló, az 1966-ot követő egy évtized verseit tartalmazó, Össze- fiiggések, avagy Az emberélet útjának felén címet viselő ciklus előtt egy A képzelet aritmiái című, négyszakaszos látomásos szabad vers vagy ritmikus prózavers áll. (Versmértéke valójában egy mértékkapcsoló elvű, megkettőzött alexandrint imitáló, belső rímes, egyéni szabadvers-forma, s kialakítása önmagában is jelzi a Cselé- nyi-költészet egy újabb rejtett és eddig szinte teljesen feltáratlan verstani rétegét és annak gazdagságát.) A kötet legvégén, „Az Aleatória új változatából” közölt szövegrészietek lezárásaként egy hasonló formájú, szintén végig dőlt betűkkel szedett vers szerepel, melynek címe: Aki e verseket mind ellenírta. Ez utóbbi azonban — véglegesség és folytonosság, lezárás és folytathatóság együttesének újabb szemléletes példájaként — négy további, képversszerű rövid sorral egészül ki: „ [...] íme az ember tövishajú krisztus képletes szótár kettészakadt a képzelet vasszegei közt aki e verseket mind ellenírta meszeli tovább az eget” Az életmüsorozat újabb darabja azzal kelt leginkább meglepetést, hogy a költői pálya lezárásának többszöri bejelentése ellenére újra és szinte kivétel nélkül csak verseket tartalmaz. „Én 1989 óta új verset nem írtam. De ami »mást« 1989 óta papírra vetettem, az egész eddigi életművemnek a folytatása, egy hipertext. Variációs költészet az Aleatória, amelyet a végtelenségig lehetne írni. Pontosan erről van szó.- mondja a szerző 2009-es nyilatkozatában, s ezek a szavai szerepelnek az életműsorozat előző kötetének hátsó borítóján is. Nyilatkozatában mindehhez összegezésül még hozzáteszi: „Két út van előttem. Hogy melyik lesz a helyes? Vagy melyiken indulok tovább? Ez majd elválik.” Az egyik út nyilvánvalóan az említett nagy prózai mű létrehozásának megkísérlése és megkísértése. Az Aleatória mintájára egy négytételes prózai „szimfónia” megalkotása, melynek az előző kötet anyaga jelen* A tanulmány első részét 2012. augusztusi számunkban közöltük. - A szerk.
