Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - ODA-VISSZA - Csanda Gábor: Tamás Mihály és Tamás Mihályné levélváltása Csanda Sándorral II.
Tamás Mihály és Tamás Mihályné levélváltása Csanda Sándorral II 43 és hogy élvezettel olvassa. Azóta már én is kaptam egy számot. Nagy érdeklődéssel olvastam. Egyik barátnőmtől kaptam egy régi számot. Vájjon mi van a könyvvel? Még semmi értesítést sem kaptam. Én is köszönöm, hogy előfizetett az Irodalmi Szemlére, és boldog lennék, ha szerencsésebbek lennénk ez esetben. Ide mindent megkapunk, ami ide beérkezik. Ha elkallódik, az csak máshol történhet. Mostanában nem nagyon jól érzem magam, így ne haragudjon, hogy a többi ígéretemnek még nem tettem eleget. Szeretnék kórházba menni, meg aztán az idő is már téliesre fordult, ami itt nagyon kellemetlen. A tél nem nagyon hideg, mert eddig a legtöbb +2 C-fok volt, de mindég nedves itt a tenger mellett, így nagyon párás is. A Déli-sark felöl meg nem védenek hegyek. Egyszerre robbannak be a hideg légtömegek, úgyhogy bizony nagy hőingadozások vannak. De azért sokszor gondolunk arra, hogy vajon mit szólnánk már az otthoni nagy hidegekhez? Itt nem hordunk bélelt télikabátot, bármilyen hideg van, ha kisüt a nap, elég egy szál ruha is, na persze nem karton, hanem valamivel melegebb. Sok a faház - mi is ilyenben lakunk, mert mikor vettük, még csak ilyenre futott, de megszerettük, mert állandó szellőzésben vagyunk. Pince nincsen, olyan egyméteres cölöpökön áll az alap és aztán jön a többi. Ha a szél fúj, legtöbbször mi is emelkedünk. Persze csak szimpla ablakok vannak - de azt mondják, hogy így egészséges. Van sok szobám, nagy kert és lehet benne dolgozni. Olajfíítés, gáz- és villanyfűtés - szóval meleget lehet teremteni, de jobb a nap, mert az nem kerül pénzbe. Na, de megyek és szeretettel üdvözli: Mária néni * Melbourne 1970. jan. 4. Kedves Sándor, olyan régen nem kaptam semmi hírt, hogy nem várok tovább, hanem én írok. Legelőször is jó, szerencsés és erőben és egészségben eltöltött új esztendőt kívánok Magának és Kedves Családjának. Valamikor ezt úgy mondtuk, hogy bort, búzát és békességet kívánunk. Hát ez is legyen meg! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az Új Látóhatár c. folyóiratot egyáltalán megkapta-e? Az utolsó levelemben kértem, hogy értesítsen erről, de nem jött válasz. Ma azt írta nekem Novák, hogy a 6-ik számot is elküldte. Én köszönettel megkaptam az Irodalmi Szemléket. Most azt, amelyben Dallos István cikke van: Tamás Mihály és a Tátra?1 Köszönöm maguknak. Persze hogy könnyekig meghatott. Nagyon kedves volt Fábry Zoltán, aki stószi házának fényképét küldte el nekem üdvözletéül. Remélem, hogy jobban van már. Az idén Farkas Pista2’ nem írt. Nem tudja véletlenül, hogy mi van vele? Eddig nagy levelezésben voltunk. Most már hosszú ideje hallgat. Különösebb újságot nem tudok. Sokat betegeskedtem az idén,24 de azért csak kikecmeregtem a bajokból. Legnagyobb örömöm, ha olvashatok, csak az a baj, hogy gyengül a szemem. Legutóbb egy csomó felvidéki HÉT-et kaptam, Szombathy Viktortól. Már ki is olvastam minden be
